Búcsúzom

Kedveseim!

Nagyon sajnálom, hogy ezzel a bejegyzéssel kell szolgálnom Nektek, de azt hiszem, ez így fair. Nem tudom tovább írni a történetet, mert egy pillanatnyi időm sincs rá, és ha mégis lopok az írásra pár percet a tanulás rovására, bizony ötlettelenül ülök az asztalomnál. Azaz nem is ötlettelenül, mert tudom jól, hogy mit szerettem volna kihozni a meséből, de nincs meg bennem az a kifejezőkészség, ami a kivitelezéshez szükséges lenne.

Amikor elkezdtem írni a blogot, még véletlenül sem gondoltam volna, hogy sikerre vihetem a történetet, hogy lesz bárki is, aki rendszeresen olvassa majd, és követeli, hogy folytassam. Bizony, nem álmodtam ilyenekről, és minden pozitív visszajelzés után pironkodva meredtem magam elé bárgyún mosolyogva, hogy "No hát, izé.. De drága emberkék is vannak itt.". Idő közben az oldal átlépte a húszezres látogatást, ami hihetetlen boldogsággal, no meg felelősséggel tölt el. Azonban az igazság az, hogy nem tudom magamra vállalni az írást, nem akkor, amikor integrálással, kapcsolási rajzokkal és pipettákkal van tömve a fejem, amikor az egyetem száztíz százalékos odafigyelést igényel, és közben szeretnék ember, nő maradni, nem pedig egy agyonhasznált feltörlőrongy.

Szeretném megköszönni Nektek a kitartást és szeretetet, amivel a blogomat és virtuálisan engem is körbevettetek, nagyon nagyon sokat jelent ez nekem! Hálás vagyok azért, hogy ez is megadatott nekem az életben, és ki tudja, egyszer lehet, hogy megint billentyűzetet ragadok, és valami komolyabbal szórakoztatom a nagyérdeműt! ;)

Annyival szolgálhatok mégis nektek, hogy nem terveztem nagy összeborulást és boldogan-élünk-amíg-meg-nem-halunk véget. Legalábbis nem Logan és Dóri részéről, mert valljuk be, ez nem életszerű. Lett volna még benne némi dráma, fájdalom, féltékenység, de természetesen szerelem, romantika és boldogság is, csakhogy főhőseink nem egymás oldalán kötöttek volna ki. Logan hiába futott volna köröket a követelőző kiadóval szemben, egy nyakába varrt álbarátnő és a viharos sajtóhírek után kétségbeesetten vette volna tudomásul, hogy a Dórival való röpke románcnak nem lesz folytatása, és vagy a karriert, vagy az ismeretlenséget választja. Dóri majdnem szakított volna Mattel a fenti okok miatt, végül azonban a szerelem örökre összefűzte volna őket.. de vissza kellett térnie Magyarországra, ami elválasztotta volna őket, feltehetőleg örökre.. hacsak Matt nem utazik el hozzá, és kéri feleségül. Azt azonban valószínűleg nem írtam volna meg, hogy igennel vagy nemmel válaszolt volna a kérdésre, mert abban semmi csattanó nem lett volna.. De úgyis tudjátok, hogy szerelem-párti vagyok... :)))

Nagyon sok szeretettel búcsúzom tőletek, remélem nem örökre de bizonyosan hosszú időre:

Kat T.