kedd, július 09, 2013

Szomorú közérdekű

Sziasztok!

Ezer és egy éve nem írtam, hiszen az elmúlt hónapokban dőlt el a jövőm - érettségiztem, mint azt jól tudjátok. Ígértem Nektek utána folytatást, és higgyétek el, rengetegszer nyitottam meg azt a pár sort, amit eddig sikerült összehoznom, de nagyon nem akart menni az írás. És talán az az igazság, hogy nem is akarom írni már Dóri és Logan történetét... Az elmúlt hónapokban sokat jártam a blogspot világát a tanulás mellet, és egyre több BTR-es blogot fedeztem fel, aminek egyrészt nagyon örülök, hiszen végre nem csak az 1D-t veszik alapul, ám szomorú is vagyok, mivel sok az olyan történet, amitől nekem megy el a kedvem az írástól.
És akaratom ellenére egy ideje elérkeztem arra a pontra, hogy nem fogom folytatni ezt a blogot, akármennyire is a szívemhez nőtt az első történetem. Nagyon sajnálom, tényleg nem hittem volna, hogy sikerül eljutni idáig, de azoknak, akik még hisznek bennem és az írói képességeimben, van további két blogom, EZ és EZ.
Lehet, hogy egyszer újra felveszem a történet elejtett fonalát, és tovább gombolyítom a mesét, de nem ígérhetek semmit.
Csak remélni tudom, hogy nem haragszotok meg rám, és még megtiszteltek a jelenlétetekkel futó blogjaimon.

Itt búcsúzik Tőletek,

kedd, június 25, 2013

Közérdekű 2

Sziasztok!

Bizonyára több helyen olvastátok már, hogy megszűnik a Google Reader, és a bloglovin oldalon lehet majd követni minket.
Ehhez segítséget ITT találtok, köszönet érte Noriicinek és Diana Brunwinnak! :)

xoxo,







Follow my blog with Bloglovin

péntek, június 14, 2013

Közérdekű

Sziasztok!

Az elmúlt tíz hónap során, mióta beléptem a bloggervilágba, rengeteg blogra iratkoztam fel, amelyek közül sok befejeződött, megszűnt, vagy megváltoztunk, és már nem olvasom. Ettől függetlenül a feliratkozások maradtak, a hírfolyamom egyre bővült, és már csak nagy nehézségek árán találtam meg a kedvenceimet. Ezért úgy döntöttem, hogy készítek egy másik profilt, felveszem a kedvenceimet, és onnan fogok Nektek tovább írni.
Jogos lehet a kérdés, hogy miért nem iratkozom le akkor. Nos, egyrészt iszonyú sok lenne, és bizony én is csak egy lusta ember vagyok, másrészt nem akarok senkit azzal frusztrálni, hogy leiratkozom, mert ez nem annak a jele, hogy pocsék, amit csinál, csupán megváltozott az érdeklődési köröm.
Szóval innentől kezdve Kat Teef néven fogok írni, persze a valódi személy ugyanaz maradt, efelől senkinek se legyen kétsége. ;)

xoxo,

vasárnap, június 02, 2013

Tizenegyedik, tizenkettedik, tizenharmadik. tizennegyedik díj

Köszönöm!



Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 blognak!

11 dolog rólam:
- Emelten érettségizem bioszból és fizikából
- A matek érettségim úgy nagyjából 93%-os :D
- Belekezdtem egy harmadik blogba, de még nem publikus a dolog
- Folyamatosan pánikozom a közelgő szóbelik miatt
- Net nélkül nem tudok készülni, de nettel sem....
- Kedvenc plüssöm egy katicabogár, ami igazából táska is, és a húgomtól kaptam ♥
- És a katica velem volt néhány érettségikor is :$
- Most már nagyon elegem van a hideg időből
- Pedig alapvetően nem csípem a meleget
- Hollandul tanulgatok xD
- Sometimes I find myself thinking about certain things, and the most scary part is that its always in english! :O

Dreamy Girl~

1. Szerettél valakit annyira, hogy el is engedted, hogy jobb legyen neki? Igen, és én sem bántam meg
2. Van legjobb barátod? Igen, azt hiszem / remélem
3. Kapcsolatban vagy most? Hát úgy körülbelül igen :))
4. Melyik a kedvenc blogod? Reality ruined our life
5. Kedvenc éneksnőd van? Ha igen ki? Kelly Clarkson, Shakira
6. Ki nélkül nem tudnál élni? A családom nélkül
7. Van olyan szám amit már rongyosra hallgattál de nem tudod megunni? Metallica - Nothing else matters, Kelly Clarkson - My life would suck without you
8. Írsz naplót? Régebben írtam, mostanság csak nagyon ritkán
9. Kedvenc könyved? Hű, könyvmolynak ez rossz kérdés :D de talán Frank Schätzingtől a Raj
10. Olvastad A Szent Johanna Gimit? (Ha igen kedvenc szereplőd ki?) Nem olvastam, és nem is szándékozom egyelőre
11. Mi az a kérdés amit fel tennél magadnak? ( Válaszold is meg. :D ) Azt csinálod-e, amit szeretnél? És igen! :)

Strawberry

-Hány éves vagy? 18 múltam
-Melyik szereplőddel tudsz leginkább azonosulni, és miért? Dórival, mert *műhelytitok!! :D* jobb ötlet nem lévén, magamról mintáztam (mondjuk annyira nem sikerült.. szerencsére :DDD )
-Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az? /a végtelen kívánság nem ér :D/ Mindenhova eljutni, ahova szeretnék
-Superman vs. Batman? Batman *-*
-Mi a fontos a ruhaválasztásnál? Hogy minél divatosabb legyen, vagy hogy tükrözze az egyéniségedet? Csak az egyéniség számít, a divat állandóan változik, szóval az alapján ruhát választani... Félévente le kellene cserélni a ruhatárat...
-Miért pont a BTR, akikről blogolsz? Hát, egyrészt imádom a srácokat, másrészt szerettem volna egy biztos olvasóbázist mostanra is és a készülő másikhoz is, és nem szeretem a One Directiont.. :)
-Mit csinálsz, ha ideges vagy? Fel-alá járkálok, tördelem az ujjaimat
-Ki a kedvenc énekesed, énekesnőd, bandád? Máté a Road zenekarból, Kelly Clarkson és a Big Time Rush
-Ha 1 napra egy tárgy bőrébe bújhatnál, melyiket választanád? Hű, hát ez.. meglepő kérdés.. Mondjuk takaró lennék :)
-Van háziállatod? Ha igen, milyen állat? Nem, nincs
-Babonás vagy? Egy kissé


Miért kezdtél el blogolni? Én is írni szerettem volna, mint előttem oly sokan
Mi inspirált? Többnyire a zene, a mindennapok
Milyen színű a szobád? A falak halványlilák, a mennyezet fehér
Van háziállatod? Nincs
Van tesód? Van
Ki a legjobb barátnőd/barátod? Gimis (most már majdnem csak 'volt') osztálytársam
Mi a legnagyobb hülyeség amit csináltál? Részegedtem... Nagy baromság, ne csináljátok utánam..
Üvegezésben mi volt a legnagyobb hülyeséged? Izé.. Én nem játszottam ilyeneket... Nagyon ciki? :DD
Van Twittered? Van, priscyllawyvern :)
Bicikli vs Görkori? Bicaj
Hány igaz barátod van? Hát, majd életem végén összeszámolom.. :)


Ki inspirált? Az írásra? Hát, Jane Austen, de azért tőle elég messze vagyok :)
Miért írsz arról amiről?? Mert fanfic-et szerettem volna, és agybajt kapok az 1D-blogoktól
Babonás vagy? Csak kicsit
Szereted a csokit?? Melyik a kedvenced? Még jó :D Nincs kedvenc, olyan vagyok, mint Gombóc Artúr :DD
Van tesód? Van
Mióta blogolsz?? Tavaly nyár vége óta
Mondj egy hülye nevet xd! Dzsesszika xD
Miből buksz meg az év végén? :O Semmiből háhá :D Vagyis remélem az érettségik is sikerülnek xD
Röplabda vs. Foci? Foci, ha a srácok ledobják a mezeiket a végén :D
Volt már barátod/barátnőd? Volt :)
Nézed az Éjjel Nappal Budapestet? Tévét se.. :P

A 11 kérdés:
- Mióta írsz?
- Ki a példaképed?
- Van-e valamilyen különleges stílusod?
- Hova utaznál el legszívesebben?
- És miért?
- Mi leszel, ha 'nagy' leszel?
- Mi/ki inspirál?
- Színház vagy mozi?
- Mi tud felidegesíteni?
- Szerinted a horoszkópod jellemez Téged?
- Van olyan sztorid, amit cikinek tartasz, mások viszont imádják?

Nos, azt hiszem, 44 blognak nem tudnám elküldeni, maradjunk hát az új kedvenceimnél ;)

- Lara E. Ayres
- ~ Justagirl. ~
- Anna:)
- Annie Sawyer
- MissMe
- Alice Ano
- Ivy
- Krisztina Germanotta

szombat, április 13, 2013

Érettségi

Sziasztok Drágák!

Mint azt bizonyára többen tudjátok a díjaimból, idén vagyok 12.-es, ez pedig azt a sajnálatos dolgot hozza magával, hogy le kell érettségiznem. Mint minden ambiciózus kisdiák, én is szeretnék majd jövőre egyetemen  tanulni, és most az a dolgom, hogy ezért minden tőlem telhetőt megtegyek. Vagyis, elkeseredésünkre, nem fogok tudni fejezetet hozni addig, amíg vége nem lesz a hajtásnak, szóval leghamarabb június végén olvashatjátok tovább Dóri és Logan összekuszálódott történetét.
Remélem nem haragszotok meg rám emiatt, de addig is olvassatok sokat, mert az nem csak hasznos, hanem jó dolog is, és élvezzétek a tavaszt, meg majd a nyarat is helyettem! ;)

Nagyon sok puszi,

Summersmile♥

csütörtök, március 28, 2013

Nyolcadik, kilencedik, tizedik díj!



Sziasztok! :)
Adós vagyok három díjjal, amit rettentően szégyellek, de most bepótlom! ;)

Nyolcadik és kilencedik díjamat diamondnona-nak és RusherForever-nek köszönhetem, a kérdésekre a választ már korábban megadtam :)

Tizedik díjamat Sztracsat Ella ajándékozta:

Szabályok:
1., Írj magadról 11 dolgot!
2., Válaszolj 11 kérdésre!
3., Írj 11 kérdést!
4., Küldd tovább 11 blognak!

1.,
- Most festettem a körmömet, tavaszi színű :)
- Hilary Duff Wake up-ja szól most
- Kedvenc játékom a DragonVale (telefonon) :D
- Gépen meg a Sims 3 :P
- A múlt héten vettem egy zöld tornacipőt, hogy végre tavasz lesz, erre nem a hó esett ?!
- Novellát írtam MissMe pályázatára (előző bejegyzés)
- Beteg vagyok, és utálok beteg lenni.
- Egyszer majdnem anorexiás lettem, aztán szerencsére rájöttem, hogy teljesen mindegy, hány kiló vagyok vagy mekkora a nadrágom mérete, én pont így vagyok jó!
- Sokat hallgatom mostanában Ludovico Einaudi Divenire című számát
- Csak 173 centi vagyok :(
- Imádom a táskákat és a magassarkúakat :):):)

2.,
-Tetszik most valaki? Igen :)
-Volt már barátod? Igen :)
-Mi a kedvenc együttesed neve? Na most bajban vagyok... Nemiis! Big Time Rush :P
-Mi a kedvenc színed? Kék és piros
-Szereted a palacsintát? :D Ez milyen kérdés, még jó! :P
-Hány éves vagy? 18
-Szereted a blogom? Igen, csak nincs sok időm olvasni :(
-Van testvéred? Egy húgom
-Hányadikos vagy? 12.-es
-Hány díjad volt eddig? Kilenc, ez most a tizedik *.*
-Szereted a csokit? :3 Hát még szép! :D

3.,
1. Mi inspirált az írásra? 
2. Milyen témában szeretsz olvasni? 
3. Sűrűn jársz moziba? 
4. Mivel szeretnél felnőtt korodban foglalkozni? 
5. Mi volt a legfurcsább álmod? 
6. Melyik országban élnél a legszívesebben? 
7. Mitől félsz? 
8. Szeretsz utazni?
9. Ha választhatnál, melyik sztárral cserélnél 1 napra?
10. Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben? 
11. Kedvenc évszakod? 

4.,

Novellapályázat - az én versenyművem :)

MissMe Meglepő című pályázatára írtam, remélem tényleg az lett :)

Várom a véleményeiteket, mert ez az első ilyenem! :)

Puszi,
S♥

Meglepő


Egymagam voltam, csendben, nyugodtan ültem. Ha mégis megmozdultam, recsegett az avar a talpam alatt. Fújt a szél, hallottam a közeli bokrok száraz leveleinek zörgését. Valamelyik fa ágán egy kismadár dalolt, búcsúztatta a jó időt, s a közeli pályaudvaron az ismerős szignál jelezte a vonat érkezését. Ránéztem órámra és lemondóan konstatáltam, hogy ez Tomi vonata. Sötétedett, a Tisza hídján lassan kigyúltak a fények. Benzinszagot hozott a szél, és az ősz semmivel össze nem téveszthető illatát.
Szeretem ezt a várost, igazán kedves hely. Csak az emberek… Az emberek annyira ellenségesek. Hiába mosolyogtam rájuk, kinevettek. Hiába segítettem volna, elfordultak. Most már nem mosolygok, most már nem segítek. Megvetnek az emberek, hát én is megvetem őket. Pedig mennyire akartam szeretni! Én, aki világ életemben mellőzve voltam, a saját elhatározásomból kezdtem új életet, hogy végre elfogadjanak, hogy végre-valahára szeressenek!
A teljes kudarc persze nem meglepő. Beleszerettem egy olyan férfiba, aki hamarosan megnősül, és nem tehetek ez ellen semmit. Minden vasárnap itt ülök a töltésen, és hallgatom, ahogy a géphang a vonat érkezését közli. Idestova öt hete várom őt, reménytelenül és feleslegesen. Minden alkalommal egyre kínzóbb a vágy, hogy elé álljak és a karomba zárjam, ám amint egy lépést is teszek felé, minden bátorságom köddé válik.
Hideg van.
Bolond voltam, amiért nem öltöztem fel rendesen, bár igazság szerint majdnem mindegy. Ha kihűlök, legalább szép csendesen költözöm át a túlvilágra. Ott biztos szeretni fognak, ott vannak azok, akik valaha is számítottak: a nagyszüleim, a szüleim, a testvéreim. Egyedül én maradtam meg, egy hatalmas véletlen - vagy inkább hiba? – során. A szomszédba küldtek apáék, hogy volna-e kedvük átjönni egy kis beszélgetésre, ám mire visszaértünk, már nem volt miről, kivel beszélgetni. Mindannyian egy másik univerzumba költöztek egy őrült ember ámokfutásának következtében, és csak én maradtam életben. Én! Pont én! Én, aki deviáns lett az árvaházban töltött évek alatt, akit rendszeresen megaláztak, akit többször meg is erőszakoltak… És mégis, furcsamód nem bántott a dolog. Megtanultam kezelni, feldolgozni, sőt, élvezni. Hogy ez beteg dolog? Én is az vagyok.
Most már komolyan fázom. Remegek. Lehet, hogy haza kellene indulnom.


Szerda
A mai nap különösen megterhelő volt. Tobzódtak az emberek a szalonban, új frizura, arckezelés, szolárium a divat, mintha mostanában már ez lenne a Szentháromság. Elvesznek a régi értékek, erkölcsök, csak egy korcs marad az emberiségből. Persze ironikus, hogy ezt pont én mondom, én, aki még távolabb van az elfogadottól.
Ma bejött Andrea, Tomi menyasszonya, a Szentháromságra. Mosolyogva szolgáltam ki, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok. Persze lehet jobb is, hogy nem tudja, nem csak ő ácsingózik a leendő férje után.
Egyébként szép nő. Hosszú aranyszínű haját vadító hullámokban hordja, alakja pont ott gömbölyű, ahol kell, egy milligramm felesleg sincs rajta. Nem meglepő, hogy Tomi őt szereti, és nem engem. Megkockáztatom, ha egy kissé más lennék, én is őt szeretném. De nem vagyok másmilyen, ilyen vagyok, így sikerültem.
Késő van. Hiába is mennék aludni, csukott szemhéjaim mögött úgyis csak Őt, őket látnám.
Kellemetlen.


Vasárnap
Ma igazán nem akartam a pályaudvarra menni. Nem akarta újra hallani a hangot, bánatom auditív leképezését, de lábaim nem engedelmeskedtek akaratomnak, és csak vittek, vittek, míg egyszer csak megint a töltésen találtam magamat. Fújt a szél, a recsegő géphang csak foszlányokban jutott el hozzám.
Fájt. Fájt, hogy újból arcul csapott a felismerés, hogy hiába szeretem őt, hogy odaadja magát valaki másnak, valakinek, akit elfogadnak majd mellette, és senki nem fogja megkérdezni: „Miért?”. Ahogy hűlt a levegő, úgy forrt bennem egyre jobban az indulat, úgy gyűlt bennem a dac, és megfogalmazódott bennem egy képtelen gondolat. Mikor megszületett, már akkor halálra volt ítélve, ám egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy véghezviszem. Szép évszak az ősz, mindig emlékeztet arra, hogy egyszer elmúlok, csendben, nyomtalanul, és ez ellen tennem kell.
Hazaindultam hát, gyalog, a sötétben, egyedül. A belvárosban a sárga fényű lámpákat rázta a szél, nyikorgásuk kísértetiessé tette az estét. Páran sértő módon utánam kiabáltak, trágárságokat vágtak a fejemhez, ám csak mentem tovább, mint aki fel sem vette az ilyeneket.
Szinte már megszoktam.


Szerda
Nem mentem dolgozni, egész nap fejfájás gyötört, étvágytalan voltam, szinte az ágyból sem tudtam felkelni. Megölhet valakit a szerelem? Biztosan nem, hiszen az csak egy érzés, néhány hormon túltengése és az agy vattacukorrá csökevényesedése. Lehet, hogy ez nem is szerelem. Lehet, hogy megőrültem! Nem, az nem lehet, hiszen ha ilyeneken gondolkodom, akkor még van a józan eszemből. De ha mégis, ha csak egészen picikét őrült vagyok… Akkor sem vagyok elég bátor, hogy bevalljam az érzéseim. Miket is beszélek, még szép, hogy elég bátor vagyok! De nem, mégsem. Maró kín az élet, éget minden egyes másodperce, és ettől fogok megfulladni, érzem!
Nincs értelme a halálnak, hát tovább létezem…


Vasárnap
Egyszer csak a töltésen találtam magam, tornacipőben, farmerban és egy szál pólóban. Nem emlékeztem arra, hogyan kerültem oda, nem éreztem sem hideget, sem szerelmet, nem láttam, és szinte megszűntem. Kitárt karokkal forogtam, majd összeestem. Felkeltem, és a saját karomba martam. Ordítottam. Egyedül voltam.
A vonat sípjára eszméltem fel, és hirtelen rám zuhant az ég.
Otthon, az ágyamban fekve riadtam fel.


Szerda
Hatalmas forgalom volt a szalonban, minden hölgy szebbnek, fiatalabbnak, feszesebbnek akar látszani, persze sokukon vajmi keveset segít a méregdrága kenceficék armadája. Enyhén szédültem egész nap, hiába mondták a lányok, hogy sok lesz a kávé, titokban megittam a hetediket is. Hazafelé menet szórólapot nyomtak a kezembe, és újból értelmet nyert az életem. Van előnye a magamutogatásnak is, ezt be kellett látnom, hiszen Tomi és Andrea esküvőjét jövő hét végén fogják tartani, feltehetőleg sűrű hóesésben és fagyban, hogy Hókirálynő lehessen a város legsikeresebb utcalányából.
Igazságtalan az élet, mindig is igazságtalan volt – tűnődtem el a nyolcadik kávém felett.


Vasárnap
Túltengett bennem az energia, hát elmentem futni. A töltésre. Nagyjából tizenöt kilométert futottam, vagy húszat. Nem igazán tudom, mivel kikapcsolt a telefonom, így a végkimerülésig hajtottam magam. Azt hiszem, a szignálról is lemaradtam, de nem biztos. Egy nagyon kedves srác támogatott haza, de elfelejtettem elkérni a számát.
Nem számít.


Szerda
Az egész város felbolydult, nemcsak a karácsony közeledésével díszítik a várost, hanem az esküvő miatt is. Minden házra díszeket aggattak, a fákon égősorok tekeregtek, mindenki mosolygott. Az emberek nyájaskodtak, segédkeztek, mindenki megbolondult. Csak én nem álltam be a sorba, rajtam nem fogott a téli varázs, nem buzgólkodtam előkészíteni saját temetésem napját. Siettem hazafele, de minduntalan nekem jött valaki, girlandot tekertek a nyakamba és mézeskalácsot nyomtak a kezembe. A hányinger kerülgetett, hullámzott a járda és minden hangos volt, nagyon hangos. Eluralkodott rajtam a pánik, futni akartam, de megmoccanni sem tudtam, kiáltottam volna, de torkomra forrt a szó. Fények ugráltak a szemeim előtt, hangok suhantak el mellettem, de minden összefolyt. Egy nagy massza lett belőle, guruló, pattogó massza, amely hazáig kísért, lökdösött, magába olvasztott, majd kilökött és elillant, mintha ott sem lett volna. A fürdőszobában vettem észre, hogy folytak a könnyeim.


Vasárnap
Korán reggel felébredtem, és hirtelen nem is tudtam az okát, ám pillantásom egyből az éjjeliszekrényemen fekvő papírra esett, mely öles betűkkel hirdette a mai nap szenzációját. Nem sokkal később megszólalt a fél nyolcas ébresztőórám, és neki kezdtem a napi rutinnak, mintha délután nem a saját vesztőhelyemre rohannék. Merthogy a bukásban nem kételkedtem, de ettől függetlenül – vagy talán pont ezért – végig akartam vinni a tervemet.
Felkeltem, megfürödtem, majd felvettem a tegnap este kiválasztott ruháimat. Elmentem a piacra, és bevásároltam sütőtökből, mert már eléggé kifutóban van. A hentesnél páran megbámultak, mire szélesen rájuk mosolyogtam, ettől pedig szégyenkezve elfordultak. Ostobák, ha azt hiszik, nem látom, hogy végig mérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy más vagyok, hogy nem tizenkettő járkál belőlem tíz négyzetméteren, és ezt valahol értéknek tartom. Az igazán más kérdés, hogy talán pont ettől válok mások szemében értéktelenné.
Ebédfőzés közben bekapcsoltam a rádiót, és a zene ütemére szeleteltem a répát, daraboltam a húst, és sóztam a levest. Önfeledten készítettem az ételt, majd gyorsan eltüntettem egy kisebb adagot, a többit pedig dobozokba pakoltam, és elvittem a közeli hajléktalanszállóra. Két-háromhetente viszek ételt nekik, és jó látni, hogy valamit tehetek értük, én, a társadalom kissé kirekesztettje a nagyon kirekesztettekért.
Mikor végeztem, rögvest hazafelé vettem az irányt, és készülődni kezdtem az esküvőre. A tus alatt állva illatokra lettem figyelmes: narancs, szantál és bors illatát éreztem, pedig semmi ilyen nem volt a közelemben. Majd hirtelen minden kék fényben játszott, és szirének dala visszhangzott körülöttem. A jelenés egy pillanat alatt elmúlt, és megütközve álltam a jéghideg víz alatt. Azonnal elzártam a csapot és beburkolóztam az előzetesen a fűtőtestre terített fürdőköpenyembe, majd, még mindig kábultan a korábbi élménytől, a ruhásszekrényemhez vonszoltam magam. Az időjáráshoz mérten rétegesen és vastagon öltöztem fel, hiszen a megfázás a legalattomosabb betegség, férfit és nőt egyaránt leterít. Az órára pillantva nyugodtan konstatáltam, hogy még pont elég időm volt odaérni a Városháza előtti térre, ahol a ceremóniát tartották.
A belvároshoz közeledve az utcák egyre több és több emberrel teltek meg, és rám is rám ragadt az eufórikus hangulat. A nagy hidegben forralt bort és sült gesztenyét osztogattak, mintha nem egy válság közepén tengetnénk középszerű napjainkat, melyek között szinte túlvilági mágiának tűnik két szemérmetlenül gazdag fiatal házasságkötése. Nem mulasztottam el egyetlen falragaszt, szórólapot, plakátot és kivetítőt megtekinteni, csakhogy gyűljön bennem a vágy, az indulat, a harag és a kétségbeesés.
Harsonák hangzottak fel, szemeim előtt szikrák pattogtak, és inkább tűnt víziónak, mint valóságnak. Az emberek arcai hol megnyúltak, hol összezsugorodtak, a hangok egyre erősebbek lettek, a tömeg csak sűrűsödött és sűrűsödött, a hátak hol megnyíltak, hol összezáródtak, és minden egyes négyzetcentiméteren állt valaki. A hó nagy pelyhekben kezdett esni, és az emberek gyermeki örömmel üdvözölték. A díszlet immár teljes volt, és kevés hiányzott a tetőponthoz. Egészen a kordonokig jutottam, tenyerem a hideg fémre simítottam, és vártam.
Először Tomi lépett fel az emelvényre. Sötétszürke szövetkabátot viselt, fekete nadrágot és cipőt, feje fedetlen volt. A Nap hirtelen előbukkant a maszatos felhők mögül, és sugarait megcsillantotta aranybarna haján. Mosolygott. Szája tökéletes íve, szeme smaragd csillogása elvette az eszemet. Pulzusom emelkedett, szaporábban vettem a levegőt, és egész testemet a kordonnak préseltem. Vonzott, húzott egy láthatatlan erő, és engedelmeskedtem neki anélkül, hogy belegondoltam volna, mit is teszek.
Lábamat átvetettem a hideg fémen, és rohanni kezdtem. Rohantam, mint akit üldöznek, mint aki az életéért fut. Rendőrök tűntek elő mindenhonnan, utánam kaptak, de mint apró higanycsepp a törött lázmérőből, úgy csusszantam el mellettük. A zsivaj egyre erősödött, magamon éreztem emberek százainak a tekintetét, és ez csak tovább korbácsolta őrült lobogásomat. Éreztem az adrenalin édeskeserű ízét a nyelvem hegyén, és ettől emberfeletti képességűnek tetszettem a saját szememben is. Egyetlen ugrással a pódiumon termettem, mindenki legnagyobb megrökönyödésére. Mindent egyszerre és lassítva érzékeltem. Az anyakönyvvezető hölgy arca sokkos grimaszba torzult, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy elájuljon, ahogy az ara is kénytelen volt megkapaszkodni apjában. Ruháján ezer és ezer kristály verte vissza az ügyesen elrejtett spotlámpák hideg fényét, haja művészi kontyban tekeredett tarkóján. Gyönyörű volt, abban a pillanatban azonban a pokol fenekén is szívesebben tudtam volna. Gyűlöltem. Gyűlöltem, mert soha nem adott nekem esélyt az élet, hogy évezzem a szépségeit, és mindezt őhozzá kapcsoltam. Figyelmemet azonban nem kötötte le sokáig, mivel tagjaimat Tomihoz vonszolta, lökte egy jól ismert, semmi mással össze nem téveszthető érzés. Hiába edzett huszonnyolc csikorgó télen át a kín, most mégis egy pillanat alatt rám zúdult minden, ami sorsomat összetörte. Ahogy rám nézett, azzal a fenséges zöld szemével, egyszerre mindent elfelejtettem. Könnyek eredtek a szememből, és csak ennyit tudtam kinyögni:
- Szeretlek.
Arcán megdöbbenés terült el, és hirtelen nem találta a szavakat. Mikor azonban megszólalt, minden egyes hang a bensőmig hatolt, és ott pusztított el:
- Hiszen… Hiszen ön férfi!

szerda, március 20, 2013

II. évad - 3. fejezet

Sziasztok drágáim!
Össze-vissza szégyellem magam, amiért nem írtam meg hamarabb a fejezetet Nektek, de másfél hónappal az érettségi előtt nem sok időm van kikapcsolódni. Pedig nem ártana, mert nincs eredménye a tanulásnak, szóval valamit még ki fogok találni, hogy mindent sikerüljön kézben tartanom!
Remélem tetszeni fog a fejezet, kommenteljetek és pipáljatok sokan, mert ebből tudom, hogy továbbra is érdekel Titeket a történet! :)

Sok puszi és bűnbánó arc:
Summersmile♥


Köszönöm a több, mint 1O.OOO kattintást, fantasztikusak vagytok!! ♥ :)

Titok


December

Sötét van. Ülök a szobában, egy ismeretlen, jellegtelen hotelszobában, és egy pontot bámulok a falon. Egy pontot, egy foltot, amit valószínűleg az alkony vet oda. Körülöttem nincs más, csak néhány bútor, ízléses darabok, de mégis csak bútorok. Hallgatnak, hát én sem szólalok meg, egyedül az eső kopog az ablakon. Felállok és az ablakhoz sétálok, tenyerem a hűvös üvegre tapasztom, és figyelem, ahogy a pára körberajzolja a kezemet. Az ablak előtt egy hatalmas szilfa hajladozik, békésen tűrve a természet hol gyengédebb, hol durvább csapásait.
Odakint felkapcsolják a közvilágítást, a lámpák először halványan derengenek, majd pár perc múlva teljes erőből sugároznak fényességet az alattuk járókra. Kigyulladnak a híd fényei is, kirajzolva ezzel sudár sziluettjét a hatalmas fémtömegnek.
Ha erősen koncentrálok, áthallatszik az eső monoton csapkodásán a hatalmas, sosem alvó város lüktetése. Szeretem ezt a helyet, sokkal élhetőbb, mint Los Angeles, és egyszer szeretnék itt letelepedni, boldogan élni és megöregedni. Mindez azonban hihetetlenül messze van, mint ahogy az a lány is, akiért a fél világomat is odaadnám. Sőt, az egészet! Hazug, képmutató világ ez, ahol a személy alárendelődött a lemezkiadók önös érdekeinek, és ha nem teszel a kedvükre, akkor rövid úton a süllyesztőben találod magad.
Kopognak az ajtón, és ez csak egyvalaki lehet: Kendall.
Nem vágyom társaságra, de a mai nap nem a kívánságműsoré, ahogy nagyjából az egész életemről elmondható ugyanez. Utaztatnak jobbra, cipelnek balra, megyek ide és oda, de mindig más dönt helyettem. Hol egy interjú, hol egy fotózás, stúdiózás és forgatás egymás után, újra és újra. Esténként csak az ágyba beesni van erőm, mégis mindenhez jó képet kell vágnom. Na nem mintha nem szeretném a rajongókat, hiszen jórészt értük is csinálom, de közben kiszipolyoz a mókuskerék.
Újabb, most már türelmetlen kopogás, és biztos, hogy sikerült ezzel magamra haragítanom.
- Fáradj be! - nyitom ki az ajtót fásultan, és fényt kapcsolok a majdnem koromsötét szobába. Most tűnik csak fel, mennyire hasonló ez a szoba ahhoz, amiben a Big Time Rush elején dolgoztunk. Nyilván Kendall is észrevette ezt, mert még mindig nem szólalt meg. Megfordulok, és meglep, hogy az ajtófélfának támaszkodva áll.
- Ne ácsorogj odakint, gondolom nem csak köszönni jöttél. - sütöm le a szemem, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre, mert a valóság ettől sajnos nem sokban különbözik.
- Nem, valóban. Beszélni akarok veled, mert ismerlek pár éve, és tudom, hogy nem voltál őszinte. Titkolsz valamit, és ez nem tetszik.
- Nem is kell, hogy tessék. Hidd el, nekem sem tetszik.
- Akkor miért csinálod?
- Mert nincs választásom, Kendall! - felelem ingerülten.
- Tévedsz. Te is tudod, hogy van más út.
- Most nem volt! - szűröm a fogaim között, mert igaza van.
- Biztos vagy ebben? - átható pillantása megtöri önuralmam, és hiába is próbálkozom, nem sikerül magamban tartani a titkot.
- Lett volna! - üvöltöm, hangomban kétségbeesés, fájdalom és harag keveredik. - Dönthettem volna másképp, élhetnék boldogan, együtt lehetnék még Dórival, de akkor már egy senki lennék! Soha többé nem állhatnék színpadra, sőt, egy darab dalt nem vehetnék fel, mert senki, szó szerint SENKI nem foglalkozna velem! Meg akartak fosztani az életemtől! - dühömben ököllel csapok a tükörre, ami millió és egy darabra törik az ütés alatt. Tompán érzékelem, amint a kézfejemet végigkarcolja néhány szilánk, azonban nem törődöm vele. Csak állok a falnak támaszkodva, zihálok, miközben talpam alatt csikorognak az üvegkristályok.
Könnyezem.
Ha egy kicsit is tökösebb fickó lennék, most nem a legjobb barátom, hanem a szerelmem kötözné be a kezem, ám hiába is áltatom magam, sose leszek elég erős, elég férfi.
- Jó nagy marha vagy. - közli Kendall pár perc némaság után. - Miért nem szóltál nekünk erről?
- Mert nektek semmi bajotok nincs a menedzsmenttel! Csak nekem....
- Egy frászt! - torkol le, és nem kicsit lepődök meg. - Szerinted csak neked osztanak forgatókönyvet? James baromira nem kedvtelésből van együtt Halstonnal, ahogy Carlos is unja Samanthát. Mondjuk ennél üresebb fejű cicababákat keresve sem találhattak volna, az is biztos.
- És te? - kérdezem, bár nem merek a szemébe nézni.
- Én... - horkan fel, mire felkapom a fejem. - Nekem a legelviselhetetlenebb a szerepem. Az örökké elérhetetlen, idealista művész szerepét kaptam, aki Múzsa után epedezik, és soha meg nem találhatja. Te voltál a legszerencsésebb mindannyiunk közül, mert te kijátszottad a szabályokat, és még életben vagy. - bokszol bele a karomba.
- Azért ez elég kettős, hiszen hiába repültem magasra, ha a mélybe kellett visszaesnem.
- Daidalosz és Ikarosz? - somolyog rám, mire bólintok. - Szerintem fel kéne hívnod Dórit.
- Tessék?! Ez most hogy jön ide? - kérdése teljesen váratlanul ér.
- Ne legyél már ilyen naiv, Logan! Nyilván nem azért szedtem ki belőled, hogy mi a bajod, hogy utána elégedetten hátradőljek és lobogtassam a zászlót, hogy "Hé, igazam volt!". Tárcsázd!
- Én... Nem is tudom. - kezem önkéntelenül a zsebemben lapuló eszközre téved, amely egyszerre mázsás súlyúnak tetszik. - Ott már majdnem éjfél van.
- Szerinted péntek este alszik? Na ne viccelj már!
- Jó, persze. Igazad van. - ismerem be, ám valami sürgetőbb dolog jut az eszembe. - Éhes vagyok. Rendelünk pizzát?

vasárnap, március 17, 2013

Blogverseny

Sziasztok!
Jelentkeztem a Six roses, one bouquet... blog versenyére :)

http://summerb-katieboo-boo-jenna-diana.blogspot.hu/2013/03/blog-verseny.html

A következő részről pedig annyit, hogy készül, már majdnem befejeztem, igyekszem minél hamarabb megosztani veletek, de tudjátok, a jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több. ;)

Az újabb díjakat pedig nagyon köszönöm, azok is hamarosan kikerülnek! :))

Puszi,
S♥

szombat, március 02, 2013

II. évad - 2. fejezet

Felépülök!


December
(zene)

Kezdtem jobban lenni. Nagy szavak, de két hónapnyi sírás és bujkálás után ennyi nekem is járt. Már nem rezzentem össze minden ajtócsapódásra, nem kerestem mindenhol Őt a tekintetemmel, és a telefonomra se néztem rá percenként. Leszoktam a pletykalapok nézegetéséről, és kezdtek eltűnni a fotósok is.
Megnyugodtam.
Reggelente felkeltem, napközben dolgozni jártam, és éjszakába nyúlóan tanultam még, hogy bent maradhassak. Nem szerettem volna csalódást okozni anyáéknak azzal, hogy hazaküldenek, mert egy szívfájdalom miatt elhagytam magam.
Apropó, anyáék. Felújították a lakást, és végre nyugodtan lakhatnak otthon. Otthon... Milyen furcsa szó, milyen könnyen megváltozik a jelentése, és mégis mindig egyetlen helyet jelöl. Az én otthonom, bárhova is kerülök majd a jövőben, mindig az a kis lakás marad a második emeleten, ahol felnőttem.

Természetesen egy vallomással tartozom, hiszen nem egyedül vészeltem át ezt a két hónapot. Rékán és Dunyán kívül ugyanis bekapcsolódott még valaki az életembe, akit eleinte nem kis bizalmatlansággal fogadtam. Feltűnés nélkül közeledett hozzám, pusztán baráti alapon, én mégis ott hárítottam, ahol tudtam. Nem volt meglepő, azt hiszem, hiszen éppen egy szakításon voltam túl, ám olyan kitartónak bizonyult, hogy engedtem a nyomásának. Befogadtam az életembe, rábíztam féltett titkaimat, és felépültem mellette.
Az elmúlt két hónapban sok érzelmi hullámvölgyön és -hegyen mentem keresztül, és mindet végigélte velem, támasztott, ha elestem volna és a földön tartott, ha túl magasra vágytam. Barátnőim természetesen féltettek tőle, és én nem is hibáztattam őket, hiszen minden okuk megvolt arra, hogy így érezzenek. Én sem szándékoztam egyből fejes ugrani bármi másba, bármi olyanba, amit épp, hogy csak kihevertem, amit épp, hogy csak elfelejtettem.
De szokták mondani, ember tervez, Isten végez.
Beleszerettem.
Reggelente mindig összefutottunk, pár szóra, esetleg egy kávéra, majd ki-ki ment tovább az aznapi dolgára. Napközben türelmetlenül vártam, hogy vége legyen a műszakoknak, és repültem a parkba, ahol mindig egy bizonyos fa alá telepedtünk le. Nem érdekelt se szél, se hó, mindig ott találkoztunk, legfeljebb beültünk egy fánkra, vagy forró csokira valahova.

Közelsége napról-napra, óráról-órára egyre erőteljesebbé vált, és biztos voltam benne, hogy a vonzalom egyoldalú. Ha rám nézett, elmosolyodott, de szája szegletében nem sejlett fel más, mint a barátság biztonsága. Ölelésével biztonságot nyújtott, de nem tartott örökké magánál. Mondatai puhán landoltak, tartalma átható volt, ám semmi nem utalt arra, hogy többet érezne.
Ettől pedig újra szenvedtem.

péntek, március 01, 2013

Negyedik, ötödik, hatodik és hetedik díj!

Sziasztok Drágáim!

Mostanában nem sokat tudok írni a suli miatt, gyűjtöm az ötleteket, de elég nehéz.. Persze nem sajnáltatni jöttem magamat, csupán remélem, hogy megértitek miért nincs új rész. :)

Negyedik és hatodik díjamat Csak egy lánynak szeretném megköszönni! :)

A negyedik díj kérdései:
1:Hány éves vagy? 18
2:Kedvenc énekes? ByeAlex - és nem csak az Eurovízió óta !
3:Van tesód? Van bizony :)
4:Kutya vagy macska? Macska
5:Kedvenc színed? Pink
6:Hol szeretnél laki ha felnősz? Hollandia
7:Minek akarsz tanulni? Kutatónak
8:Hány blogod van? Kettő
9:2 dolog amit utálsz magadban? Utálni nem utálom, csak nem szeretem, hogy göndör a hajam és nagyszájú vagyok
10:Kedvenc blogjaid? Reality ruined our life
11:Hányadikos vagy? 12.-es

A hatodik díj kérdéseire pedig korábban válaszoltam már :)

Ötödik díjamat Regcsii Kármánnak köszönhetem, de ezekre a kérdésekre is csak ugyanazt tudom válaszolni, mint korábban. :)

Hetedik díjamat Szaszaa.-tól kaptam, az ő kérdéseire itt vannak a válaszaim :

1. Mi inspirált az írásra? Mindig is szerettem történeteket gyártani, de csak magamnak írtam, aztán gondoltam egyet, és közkinccsé tettem a mesémet.
2. Milyen témában szeretsz olvasni? Nagyon ravasz kérdés, mert a romantikus irodalomtól kezdve a sci-fin keresztül a modern regényekig mindent szeretek, hangulatfüggő, hogy éppen mit olvasok.
3. Sűrűn jársz moziba? Nem mondhatom, bár tehetném többször is.
4. Mivel szeretnél felnőtt korodban foglalkozni? Kutatással, az orvostudomány segítésével :)
5. Mi volt a legfurcsább álmod? Caspian herceg a Narniából megcsókolt, miután megvédte a várat - és nem is láttam azt a filmet az előtt! :D
6. Melyik országban élnél a legszívesebben? Hollandiában
7. Mitől félsz? Hogy elvesztem a szeretteimet
8. Szeretsz utazni? Igen, de nincs rá sok lehetőségem
9. Ha választhatnál, melyik sztárral cserélnél 1 napra? Palvin Barbival (ha ő sztárnak számít), mert szeretnék én is olyan profi fotókat magamról :P
10. Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben? Alszom. Viccen kívül, olvasok, filmet nézek, és nagyokat sétálok a városban
11. Kedvenc évszakod? Az ősz :)


Sajnos a díjakat nem tudom továbbküldeni, de el sem tudjátok hinni, mekkora örömet okoztatok nekem velük!
Nagyon szépen köszönöm MINDET, igyekszem izgalmas és élménydús fejezetekkel meghálálni!

Nagyon sok puszi és ölelés:
Summersmile♥

szombat, február 23, 2013

Harmadik díj!

Sziasztok!

Elképesztő, micsoda sikere van a blognak, igazán nem gondoltam, hogy ez lesz, mikor elindítottam. Azt hittem, majd három-négy emberke fogja olvasni, és erre tessék, 23 rendszeresem van! :)

A díjat a másik blogomra posztoltam teljes valójában, EZEN a linken tekinthetitek meg! :)

Imádlak Titeket, és nagyon készülnek a következő fejezetek, de nem tudom, mikorra lesznek kész.. =/

Nagyon sok puszi és hatalmas hála,

Summersmile♥

csütörtök, február 21, 2013

Második díj! :)

Nagyon szépen köszönöm a díjat Sophie-nak, meglepetésként ért, persze abszolút jó értelemben! :))






Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 embernek.

1.,
  • Néha kivasalom a hajam, ilyenkor mindenki hülyének néz
  • Kedvenc könyvem jelenleg Frank Schätzingtől Az ördög temploma
  • Apával járok vásárolni, ha anya nem ér rá - de egyedül sose!
  • Erősen gondolkozom, hogy beadjam-e az orvosira a jelentkezést, vagy maradjak a biológusinál  molekuláris bionikánál -> döntöttem, nem megyek orvosira !
  • Angolul levelezek egy holland sráccal :D
  • Szinte visszaszámolok az idei Szegedi Ifjúsági Napokig
  • Mostanság egyre több trance zenét hallgatok
  • Közös a szobánk a húgommal, és semmi pénzért nem költöznék külön - még ha utálom is, amikor reggel vagy hússzor slattyog el mellettem :P
  • Egyre többet hordok szoknyát meg rózsaszínt, pedig régebben mindkettőt utáltam
  • Nem szeretem a havat, főleg akkor nem, amikor én is kint vagyok
  • Túl lassan nő a hajam, és már megint vágatni kéne, de így sose lesz igazán szép hosszú :(


2.,
1. Mennyi idősen kezdtél el írni?
Naplót már 14 éves korom óta írtam, de egyébként 17 évesen jött az ötlet valami más írására.
2. Ki a kedvenc együttesed/énekesed?
Nagyon nehéz kérdés, mivel elég széles az ízlésem - de talán a Road zenekar albumát várom most a leginkább
3. Voltál már szelemes?
Szellemes vagy szerelmes? :) Szellemes sokszor, szerelmes még inkább. :)
4. Hová szeretnél elutazni?
Norvégiába a fjordokhoz, aztán meglátogatnám Macchu Pichu-t is :)
5. Ha választhatnál, hol laknál a legszívesebben?
Hollandiában! :D
6. Ki a legjobb barátod/barátnőd?
Közhelyes lehet, de a húgom
7. Szoktál járni bulizni/szórakozni?
Nem igazán, nem szívesen fizetek vagyonokat azért, hogy alkoholgőztől elbódult egyének a fenekemet fogdossák kapaszkodás céljából...
8. Melyik a kedvenc sorozatod, és abból melyik a kedvenc párosod?
Szívek Szállodája, Rory és Logan ♥ de Lor és Luke is nagyon....♥ :D
9. Milyen zenéket szoktál hallgatni írás közben?
Ennél a blognál Big Time Rush-t, a készülő másiknál az ötleteimhez illőeket :)
10. Melyik kedvenc sportágad?
A messzelátás! Na jó, viccen kívül, nézni a kézit és a vízilabdát szeretem, csinálni egyiket se.
11. Ki a kedvenc TVD-s karaktered?
Jeremy :)

3.,
  • Ki a kedvenc íród / írónőd?
  • Melyik becenevedet szereted a legkevésbé?
  • Hol laknál a legszívesebben?
  • Szereted a vattacukrot?
  • Nyakláncot vagy gyűrűt hordasz szívesebben?
  • Melyik a kedvenc könyved, és abból a kedvenc szereplőd?
  • Melyik zenei fesztiválra mennél legszívesebben?
  • Kedvenc zenei stílusod?
  • Macska- vagy kutyapárti vagy?
  • Hány gyereket szeretnél?
  • Hány blogod van?

4.,

Bocsánat, hogy nincs 11 emberem, de kétszer nem ajándékoznám ugyanazt a díjat, főleg nem ezen a rövid időn belül. =/

szerda, február 13, 2013

II. évad - 1. fejezet

Sziasztok!

Íme, a második évad kezdő része. Nehezen szültem meg, de itt van, olvassátok szeretettel! :)
Valamint, megkapta a blogom második díját, készül a bejegyzés róla, hamarosan ki is kerül! :)
Remélem elnyeri tetszéseteket! ;)

Puszi,
Summersmile♥


December

Két hónap telt el azóta, hogy már nem vagyunk együtt. Két hónapja nem sütött ki a Nap sem, két hónapja árnyéka vagyok önmagamnak. Reggelente felkelek, nap közben teszem a dolgom, és éjszakánként - szégyen, nem szégyen - álomba sírom magam. A körülöttem lévők nagy része csak legyint, és szemét forgatva megjegyzi, hogy találok nála sokkal jobbat. De ők egyszer sem látták Őt, egyszer sem fogták a kezét, egyszer sem látták mosolyogni. Csak a médiából ismerik, a hasábokról tudakozódtak Róla, és mégis azt hiszik, értik mi volt köztünk.
Többes szám.
Fáj használni, hogy "mi", fáj az emlék, és leginkább az fáj, hogy nincs többé. Soha többé nem fogom már látni, soha többé nem érzem már az illatát, és ez elborzaszt. Nálam hagyta az egyik pólóját, pontosabban véletlenül elcsomagoltam a kirándulásunk alkalmával, és most is azt szorongatom, már teljesen összegyűrtem, az én illatom árad belőle az övé helyett, és továbbra sem tudom letenni. Mániákusnak gondolnak, amiért mindenhová magammal viszem, de azt hiszem, igazuk van. Attól félek, hogy ha elfogadom a gondolatot, hogy nincs többé velem, azzal a múlt is megváltozik. Átíródik, elszürkül, bemocskolódik és végül meghal az emlék, meghal a lénye, meghal az a részem, amit megváltoztatott.
Nem engedhetem!
Zajokat hallok kintről, lábak dobognak a szőnyeggel takart parkettán, nevetések foszlányai szűrődnek át magányom masszív burkán. De úgy tűnik, mégsem elég arra, hogy távol tartsa őket.

- Logan, légy olyan kedves, és kelj fel. - vonul be Kendall a szinte teljesen elsötétített szobámba. - Ez nem állapot haver!
- Le kellett volna cserélnem a zárakat. - jelentem ki olyan borzalmasan egysíkú hangszínen, hogy barátom keze megáll a levegőben, és ahelyett, hogy széthúzná a függönyöket, visszafordul.
- Először is, úgyis bejutottam volna. Másodszor, most már tényleg elegem van abból, hogy nem veszed fel azt a nyamvadt telefont, nem válaszolsz egyetlen üzenetemre se, és egyszer sem jelentél meg a stúdióban. A menedzserek oltárian pipák rád, és meg kell mondanom, igazuk van.
- Úgy nézek én ki, mint akit érdekel? - fordulok felé, majd ülő helyzetbe tornázom fel magam, és magamhoz szorítom a felsőjét. - Vége van az életemnek, haver!
- Egy frászt van vége! - jön be James, mögötte pedig ott van Carlos is. - Még csak most kezdődik! Vagyis, kezdődne, ha feltolnád a becses fenekedet a stúdióba.
- Nem fogom. Nincs ihletem. Nincs semmim. - válaszolom.
- Na jó, ebből elég. - fakad ki Carlos is. - Vagy hívd fel szegény lányt, vagy egyenesen repülj hozzá, de ne sajnáld itt magad!
- Nem tehetem. Egyszerűen nem lehet. - suttogom, mire mindenki meredten néz rám.
- És miért nem? - szólal meg némi csend után Kendall. - Nyilván jobbnak láttad véget vetni a kapcsolatotoknak, mivel elég mozgalmas az életünk, de ez nem indok arra, hogy elvonulj a világtól. Ha pedig nem így látod, akkor egyáltalán, miért tetted tönkre az egészet?
- De, én is így gondolom. - hagyom rá, majd felkelek az ágyból, és magam húzom el a függönyöket. A napsugarak hirtelen vakítanak el, nem számítok rá, hogy a természet még tud örülni valamikor is. Nem akkor, amikor olyan terhet cipelek magammal, amit senkivel sem oszthatok meg.
- Tesó, kellene neked egy nagy fürdés. - szörnyed el Carlos.
- Meg borotválkozni sem ártana. - kontráz James is.
- Jó, fogjátok be! - förmedek rájuk, és bemasírozom a fürdőszobába. Nem sietek, szépen, komótosan szabadulok meg az elmúlt hetek önsanyargató mocskától, mind fizikai, mind lelki értelemben. Mire végzek, már dél elmúlt, és a tükörből egy összegyűrt, megrágott, kipasszírozott Logan néz vissza rám. Ráfintorgok az idegen arcra, és a gardróbom felé veszem az irányt. Sorra tolom el a színes ruhákat, míg végül egy szürke farmer és egy fekete póló mellett teszem le a voksom. A srácok már nincsenek a szobában, de biztos vagyok benne, hogy nem mentek messze, mivel chili illatát érzem, és ez emlékeztet arra, hogy farkaséhes vagyok. A konyhába érve ott találom őket, amint poharakkal és tányérokkal játszadoznak, és újból szívembe markol a keserűség.

Miért kellett elhagynom Őt?!

szerda, január 23, 2013

Díjat kaptam!!!! :))) ♥

Hihetetlen, a blog megkapta az első díját! :)



Hálás köszönet érte Dreamy Girl~-nek! :))





Szabályok:
1., Írj magadról 11 dolgot!
2., Válaszolj 11 kérdésre!
3., Írj 11 kérdést!
4., Küldd tovább 11 blognak!


1.,
- 18 múltam
- Göndör hajam van és zöld szemem - és néha még mindig utálom...
- 10 évig táncoltam
- Orvosira készülök
- Kedvenc fülbevalóm az angyalszárnyas - noha én inkább ördög vagyok :D
- Szeretem az angolszász srácok zenéjét - Conor Maynard, Ed Sheeran ♥
- Imádom a húgomat, aki lebétázza az írásaimat *.*
- Szegedi vagyok
- Szeretem a szemüvegem :D
- Imádom a színházat, ha tehetném, az összes darabot megnézném :P
- Hatalmas örömmel tölt el, hogy több, mint 6600 6700 oldalmegjelenítése van ennek a blognak, de az újnak is száznál több :P

2.,
Kedvenc színed?
Kék, piros, mostanában a rózsaszín is *.*
Ki lennél a blogodból?
Dóri, mily meglepő :)
Ha lehetnél melyik sztár lennél?
Kelly Clarkson
Kedvenc ételed?
Annyira szeretek enni, hogy nehéz választani - talán a tárkonyos raguleves :D
Kedvenc romantikus filmed?
Büszkeség és balítélet Keira Knightley-val a főszerepben
Milyen zenét hallgatsz?
Abszolút mindent, pop, rock, metál, klasszikus - hangulatfüggő :))
Szerelmes vagy?
Talán, én sem tudom.. :)
Mért lettél blogger?
Naplót régóta írtam, de a valóság néha olyan üres, hát ki kellett kicsit egészíteni ;)
Eddig hány díjad volt?
Ez az első ♥
Benézel majd valamikor az oldalamra?
Folyamatosan olvasom! :))
Örülsz a díjnak?
Nehéz leírni, mennyire! :))

3.,
- Mióta írsz?
- Mi / Ki inspirál?
- Melyik a kedvenc évszakod?
- Jobb, vagy balkezes vagy?
- Kedvenc blogod / blogjaid?
- Tartozol valamelyik fandomhoz? (pl Rusher...)
- Van testvéred?
- Milyen az álomsrácod?
- Magassarkú vagy lapos talpú?
- Ismered a blogomat?
- Nézel valamilyen sorozatot?

4.,
- Tufi 



hétfő, január 21, 2013

29. fejezet - évadzárás

Sziasztok!

Szeretném, ha tudnátok, hogy ez a rész lesz most egy ideig az utolsó, ennek pedig két oka is van. Az egyik, hogy megnyitottam a Színház az egész világ című blogomat, amit szeretnék rendesen elkezdeni. A másik pedig, hogy lezártam az első évadot ebben a történetben, és kell egy kis idő, amíg új ötletekkel töltekezem fel. Nagy vonalakban már körvonalazódik, hogy mit olvashattok, annyi pedig bizonyos, hogy lesz ugrás az időben, valamint lesz pár rész Logan szemszögéből is.

Remélem nem pártoltok el tőlem, én nagyon szeretlek titeket (még ha ez olyan közhelyesen hangzik is! :) )

Sok puszi,
Summersmile♥





Ahol kezdődött, ott is ér véget


Lassú léptekkel közeledett felénk, igyekezett higgadtnak mutatkozni, de ökölbe szorított kezén meglátszott, hogy ideges.
- Logan! Annyira hiányoztál! - öleltem át szorosan, az ő karjai azonban sután fonódtak derekamra.
- Tudom, és sajnálom! - mormogta a fülembe.
- Semmi gond, örülök, hogy végre itt vagy! - mosolyogtam rá, és éreztem, hogy a könnyeim újból kibukni készülnek.
- Hát, azt hiszem, rám már nincs szükség. - állt fel Kate, majd megsimította a karomat. - Vedd úgy, hogy meghívtalak, és nincs ellenvetés! Sziasztok. - mondta, majd eltűnt a kávézó tömegében.
Félve tekintettem Loganre, aki mindenhová nézett, csak rám nem. Nem tűnt fel semmi különös, ott és akkor csak azt akartam, hogy őszintén beszélgessünk. Hát lehet, hogy ezt nem kellett volna.

- Mondani akarok valamit, úgyhogy jobb lesz, ha leülsz. - tolt el magától, hangja koppant az asztalon.
- Ha ennyire rossz, akkor legyél gyors, és kíméletes. - már nem áltattam magam semmivel, csupán túl akartam esni a kötelező körökön. Hirtelen úgy éreztem magam, mint amikor először szakítottak velem: kicsinek, tehetetlennek és elárultnak. Tudtam, valahol legbelül éreztem, hogy egy ekkora csoda nem tarthat sokáig, és lám, igazam lett. Ahogy belenéztem a szemébe furcsamód ürességet láttam, szavai azonban nem erről tanúskodtak:
- Tudod, azt szerettem meg benned, hogy kertelés nélkül megmondod a véleményed, hogy nem játszod meg magad. Hogy valódi nő vagy. - hajolt előre, és parfümjének fás-mentolos illata megcsapta az orromat. - Ha valaha szerettem valakit, akkor az csak te lehettél. Olyan fontossá váltál számomra, hogy az megijesztett. Hihetetlenül rossz ezt kimondani, de feszít belülről... Nekünk nem szabad együtt lennünk.
Szavai nem leptek meg, mégis úgy éreztem, mintha kést döftek volna a szívembe. Nem hittem, hogy bármit is tudok majd erre mondani, ajkaim mégis maguktól mozogtak, mintha az agyam csak engem hagyott volna ki a műveletből, egyébként a dolgok normálisan működnének.
- Sejtettem. Az amerikai álom mindig is túl tökéletesnek tetszett, főleg nekem, európai lánynak. Azért remélem, hogy nem fogsz dalokat költeni rólam. - a végére feléledtem kábulatomból, és némi iróniát sikerült a mondandómba csempészni. Amire viszont nem számítottam az az volt, hogy Logan arca fájdalmas grimaszba torzult.
- Ezt nem ígérhetem. Tudod, zenész vagyok, vagy mi a szösz. - nézett bocsánatkérően, mire megvontam a vállam.
- Hát, te tudod. Minden esetre, köszönöm ezt az egy hónapot, csodálatos élményekben volt részem. - iszonyú erőfeszítésbe tellett ezt kimondanom, de megtettem. Arcán meglepődés suhant át, mikor felálltam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és elsétáltam. Az ajtóból visszanézve láttam, hogy mozdulatlanul ült még mindig, üveges tekintete a földet pásztázta.

Az utcára kilépve úgy éreztem, mintha egy úthenger ment volna keresztül rajtam. Vagy inkább kettő. Nem sokat gondolkoztam - nem is nagyon tudtam -, a lábaimnak adtam az irányítást. Ez alatt a pár hét alatt annyira kiismertem már a várost, hogy különösebb erőfeszítés nélkül jutottam el a parkba, ami egy kisebb erdőben folytatódott. Mikor odaértem, egy hatalmas levegőt vettem, majd bevetettem magam a fák közé. A telefonom kikapcsoltam, karórám nem lévén csak az égbolt színeváltozásaira hagyatkozhattam, ha az idő érdekelt, de nem sokat tekintettem felfelé. Pillantásom minduntalan a lehullott leveleket pásztázta, gondolataim az elmúlt hónap eseményei között cikáztak. Mindig is erős lánynak tartottam magam, de aznap olyan gyenge voltam, hogy legszívesebben lekuporodtam volna egy leveleit már dobáló csipkebokor tövébe, és örökre elaludtam volna. Jobbik eszem azonban bekapcsolt, és csak a sírást engedélyezte, így jó néhány liter könnytől szabadultam meg pár óra alatt.
Mikor már lenyugodtam annyira, hogy képes voltam a nyílt utcára kimenni, akkor vettem észre, hogy rendesen besötétedett, és a levegő is eléggé lehűlt. Összefogtam magamon a vékony dzsekimet, és siettem hazafele.

- Hol voltál Dóri? - szegezte nekem a kérdést Dunya. - Úristen, minden rendben? - esett kétségbe, mikor meglátta kisírt szemeimet.
- Erre-arra. És nem, nem vagyok.
- Mondd, hogy nem... - nézett rám meghatározhatatlan pillantással, mire csak egyet bólintottam. - Megverem azt a kis köcsögöt, esküszöm! - robbant ki belőle.
- Már megint miről maradtam le? - jött ki a konyhából Réka, kezében egy bögre gőzölgő teával.
- Dórit kidobta az a nyomoronc. - füstölgött újdonsült lovagnőm, aki szent elhatározással utálta Logant, és esküdözött, hogy nem ússza meg szárazon.
- Hogy mi? - döbbent le Réka is. - Mondd, hogy nem igaz!
- Pedig az. Megijedt a kötöttségektől. Ennyi volt a nagy románc. - hangom remegése elárulta, hogy nem voltam messze a sírástól, azonban már nem engedtem, hogy könnyeim újból előtörjenek.
- Gyere ide drágám! - tárta nagy ölelésre karjait gyerekkori barátnőm, és én habozás nélkül bújtam hozzá. - Ne aggódj, te sokkal erősebb vagy, mint gondolnád. Ki fogod bírni!
- Tudom. - suttogtam a vállába. - De most iszonyúan nehéz.
- Menj, vegyél egy forró fürdőt és vackolódj be az ágyba, kimerítő napod volt. - mosolygott rám, és hálás kiskutya-pillantással válaszoltam rá. - Hess, ne is lássalak holnap délutánig!

Reklám :D

Beszédes a cím, megnyitottam harmadik blogomat! Igaz, hogy a másodikat már bezártam, de sebaj! :D
Remélem őt is szívesen fogjátok olvasni, merőben más stílusú lesz! :))

Puszi,
S♥

szombat, január 19, 2013

28. fejezet

Mielőtt a bomba robban


Szerettem volna beszélni veled, de elmondom most, biztos alszol még. A jövő héten Argentínába megyünk, nem tudom, mikor tudunk majd újra beszélni. Vigyázz magadra! Xx, L.


Elszomorodtam arra a gondolatra, hogy nem fogom hallani egy ideig a hangját, de nem volt időm ezen töprengeni, mert Réka slattyogott ki a konyhába a reggeli kávéjáért.
- Jó reggelt, sorstárs. - mosolyogtam rá, mire egy morgással válaszolt. - Mi ez a nagy rosszkedv?
- Elfogyott a káve. Meg a tej. - dugta ki a fejét a hűtőből. - És a müzli is. Valakinek sürgősen be kéne vásárolnia.
- Feladat adva van, drága. Nem megyünk együtt? - tettem hozzá szúrós tekintetét meglátva.
- Nagyon jól látod. Én most visszamászom az ágyamba, te pedig legyél szíves egyedül bevásárolni. Dunya ugyanis elpárolgott hajnali fél kilenckor, és nem hiszem, hogy a szupermarketbe.
- Ebben én is biztos vagyok. - sóhajtottam egy hatalmasat, majd visszasétáltam a szobámba, és egészen rövid idő alatt fotóképes kinézetet varázsoltam magamnak, hiszen biztos voltam benne, hogy amint kilépek  az utcára, a fotósok fénysebességgel fogják kattogtatni a gépeiket.

A bevásárlás mondhatni zökkenőmentesen zajlott, mivel kivételesen csak pár paparazzi követte minden léptemet a húspulttól a kenyerekig, a kávétól a tejig, majd végül a kasszáig. Komolyan kezdtem magam úgy érezni, mint egy kiállítási tárgy, azzal a különbséggel, hogy nekem vannak érzéseim, egy csúf vázának viszont elég kevéske lehet. Rossz hangulatom csak fokozódott, mikor elmentem az újságok mellett - több szennylap címlapján ugyanis én virítottam, hol Logannel, hol Pierre-rel, hol pedig öles betűkkel kiírva, hogy szenvedek a sztárságtól. Ez utóbbit meglátva hangosan felröhögtem, amit pár nyugdíjas egyén meglehetősen rossz szemmel nézett, de engem különösebben nem hatott meg. Azonban kíváncsivá tett a magazin, ezért hozzácsaptam a sok kajához, majd fizettem. Karjaimban a hatalmas zacskókkal manővereztem kifelé, mikor valaki nekem száguldott, és majdnem felborított. Hála a nagy tömegnek, hogy nem estem el, a srác pedig sűrű bocsánatkérések közepette támogatott ki a boltból, majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. Megvontam a vállam a jelenetre, majd, mint aki jól végezte dolgát, fütyörészve indultam haza.

A lányok már az ajtóban tobzódtak, és szinte rávetették magukat a kávéra, de persze a többit nekem kellett kipakolni. Nekiálltam összeütni valami ebédet, majd délután folytattuk a sorozat-maratont. A vasárnap hasonlóan nyugodtan telt el, azzal a különbséggel, hogy felhívtam anyáékat. Szerencsére már jól voltak, így hazamehettek - igaz, hogy nem nagyon volt hova. Egy órát beszéltünk, majd nehezen, de elköszöntünk egymástól. A nap végére szinte el is felejtkeztem a pletykalapról, de Dunya újból felhívta rá a figyelmemet. Belelapoztam, és kínomban vagy fél órán át nevettem a rólam írt cikken. Ez már ugyanis sok volt, és felháborító. Azt közölték le másfél oldalban, hogy igazából csak álcának használom az orvosi tanulmányaimat, valójában egy táncos-koreográfus diplomát szeretnék a magaménak tudni. Ezen kívül azt is tudni vélték, hogy Logan csak egy skalp számomra, igazából a következő kiszemeltem is megvan már, aki nem más, mint a korban jobban hozzám illő Nathan Kress, az egykori iCarly című Nickelodeon-sorozat szereplője.

Még úgy gondoltam, hogy felnézek facebook-ra, hátha történt valami érdekes, és majdnem lefordultam a székről ijedtemben. A postaládám tele volt gyűlölködő levelek tömkelegével, az értesítéseim és az ismerősnek jelöléseim az eget verdesték. Négy órán keresztül töröltem a szemetet a profilomból, majd éjfél előtt nem sokkal elegem lett az egészből. Gyorsan zároltam az adatlapom, ezzel letudva a gyűlölet egy részét.

A következő héten a belgyógyászaton gyakorlatoztunk, és minden napom egyformán telt : felkelés, Pierre zaklatása és a fotósok, munka, Pierre zaklatása és a fotósok, alvás. Külön rossz volt, hogy Logannel se tudtunk beszélni, csak a neten keresztül értesültem arról, hogy mit csinál, hol csinálja, és kivel van közben. Ez utóbbi volt a legfájóbb, mert úton-útfélen Demis képek kerültek elém. Sírtam a szobámban, sírtam a folyosón, sírtam a klinikán, és már azon gondolkoztam, hogy nyugtatót veszek be, de erről - nagy szerencsémre - lebeszéltek a lányok. Péntek reggel, két hét után újból napsütésre ébredtem, és ez kellőképp dobott a hangulatomon. Csupa vidám színekbe öltöztem, pörgős zenéket hallgattam, és a helyzethez képest egész vidáman kezdtem neki a napomnak. Ebéd után írtam még egy sms-t Kate-nek, hogy ötkor találkozzunk az egyetem előtt, majd belefeledkeztem a tapéta bámulásába, mivel senki beteg nem volt az osztályon, és mindenki annyira fáradt volt már, hogy csak ülni volt képes.

Négykor mint a villám vágódtam ki a klinikáról, nem foglalkozva sem az idegesítően tobzódó fotósokkal, sem Pierre-rel, akinek a fejét legszívesebben messze eltávolítottam volna a testétől, annyira irritált. A lakásunkhoz visszaérve turbó sebességgel varázsoltam magamnak egy boldog és friss kinézetet, majd siettem vissza az egyetem elé. Kate már a parkolóban állt, egy halványkék kocsinak támaszkodva.
- Dóri, de jó újra látni! - ölelt át, és hirtelen rám szakadt az elmúlt két hét minden baja és öröme.
- Köszönöm, hogy megkerestél Kate! Azt hiszem, szükségem van rád. - néztem szomorúan a szemébe.
- Akkor ne halogassuk, tudok egy szuper kis helyet, ahova beülhetünk dumálni! - majd karon ragadott, és abba a cukrászdába vezetett, ahol Logannel először randevúztunk.
Kerestünk magunknak egy félreesőbb helyet, majd mindketten rendeltünk egy-egy kapucsínót és lekváros párnácskákat. Nagyon jó érzés volt vele beszélgetni, megvitattuk a sztárok mindennapjait, a filmeket és a divatot, ám egy ponton megakadt a beszélgetés. Éreztem, hogy most kellene kiöntenem a szívem, és bár nagyon nehezen ment, mégis nekifogtam.
- Azt hiszem, baj van Kate. - fogtam neki lassan a mondókámnak. - Logannel nem beszéltem egy hete, nem tudok róla mást, csak azt, amit a magazinok és internetes portálok hasábjain olvasok, és egyik cikk elkeserítőbb a másiknál. Ehhez jön még az idióta évfolyamtársam rajongása és a fotósok hada. Kezdek kikészülni, pedig alig másfél hónapja vagyok itt. - hangom egyre halkult, a vége már szinte suttogásnak is kevés volt.
Kate megszorította a kezem, hangja együtt érzően csengett.
- Elhiszem, hogy nagyon rossz Dóri, de ne add fel. Szereted, ugye? - tekintete az arcomat vizsgálta, amely már maszatos volt az elkent könnycseppektől.
- Hát, azt hiszem, szeretem. Igen, biztos vagyok benne. - néztem esdeklőn rá.
- Hát akkor ne engedd el őt! A szemeidből látom, hogy már félig le is tettél róla, de nem szabad! A fotósok azért vannak, hogy megkeserítsék az életünket, tudom, mert én is átéltem a zaklatásukat. Kendall és én ugyanis hihetetlenül jó barátok vagyunk, sőt, inkább testvérek. Persze a média nem így gondolta. Állandóan összeboronált minket, majd megírta, hogy szakítottunk. Mindezt persze úgy állították be, mintha valóság lenne, és hidd el, tudom, hogy milyen az, amikor a világ egyik fele imád, a másik pedig gyűlöl. De ne add fel, biztos vagyok benne, hogy meg fogjátok oldani, hiszen mindketten nagyszerű emberek vagytok, hatalmas akarattal! - áradt belőle a szeretet és a megértés, és ezért nagyon hálás voltam neki.
- Köszönöm Kate! - ugrottam fel a helyemről, és a nyakába borultam. Szavai gyógyírt hoztak sajgó sebeimre, azonban maga a gyógyulás már nem következhetett be. Az ajtó ugyanis kitárult, és egy hűvös szélroham söpört végig a kávézón. Az alak, aki betoppant, egyenesen felénk indult, és bár kezdetben mosoly ült arcomon, ahogy közeledett, a viszontlátás örömét teljesen beárnyékolta egy nagyon rossz érzés, mely Logan arcát meglátva kerített hatalmába.

hétfő, január 14, 2013

27. fejezet

Kérlelhetetlenül ketyeg...


Ismeretlen szám volt, és határozottan amerikai. Felfokozott idegállapotomban csoda, hogy nem esett ki a kezemből a telefon, vagy, hogy meg bírtam egyáltalán szólalni.
- Igen tessék, Dóri vagyok.
- Szia Dóri, itt Katelyn! Bocsi, hogy csak így felhívtalak, Logan adta meg a számod.
- Hű, szia Kate! Semmi gond, mondd, mit szeretnél! - váltottam finomabb hangnemre, és arrébb sasszéztam. Egy utolsó, gyilkos pillantást vetettem Pierre-re, majd teljes figyelmemet Kate-nek szenteltem.
- Hát, miután a srácok visszamentek Los Angeles-be, gondoltam beülhetnénk valahova kávézni. - mosolygott a hangja, ahogy ezt mondta, és nekem is sokkal jobb kedvem lett.
- Ez szuper ötlet, csak van egy kis gond. Ma délután zárthelyim lesz az egész eddigi, három évet ismétlő órák anyagából, szóval nekem most is lexikonokat kéne bújni. - magyaráztam.
- Ah, de kár. - szomorodott el.
- Ráadásul a paparazzók kikészítenek, már itt a suliban is tucatjával mászkálnak, és nem tudom, képes lennék-e kibírni a rohamukat.
- Megértelek. - hangja együtt érzőn csengett. - Akkor nem is zavarl...
- Várj, Kate! - szakítottam félbe. - Ez most nem azt jelentette, hogy nem akarok kávézni menni! Csak annyit, hogy ma semmiképp nem érek rá. De a jövő héten szívesen!
- Ó, ez szuper! Ha jövő pénteken beugrom hozzád, az megfelel? - máris vidámabb lett.
- Ha én azt tudnám, hogy akkor hol leszek, az nagyszerű lenne. - nevettem el magam. - Tudod mit, majd dobok egy SMS-t ha végeztem, oké?
- Oké, akkor pénteken találkozunk! Szia Dóri!
- Szia Kate! - köszöntem el, és mosolyogva indultam vissza a lakásunkhoz.
Út közben alaposan megbámultak a diáktársaim, sőt néhányan hangos, " Hello Dori! " felkiáltással köszöntek. Nem nagyon értettem, de különösebben nem is foglalkoztam velük. Biztos a pletykalapok megint kitaláltak valamit. - ironizáltam.
A lakásunk kongott az ürességtől, a lányok már a dolgukon voltak, engem pedig vártak a könyvek, atlaszok, lexikonok és fogalomtárak. Csak végigpörgetni volt időm ezeket, és ezzel is úgy elrepült az idő, hogy szinte futnom kellett a vizsgámra. Szerencsémre nem késtem el, de a zárthelyi nehezebb volt, mint arra számítottam, és az alatt a pár óra alatt, amit a tanárom orra előtt körmölve bent töltöttem legalább százhússzor megbántam, hogy az orvosi pályát választottam.
Este már csak arra volt erőm, hogy egy rövid, ám annál boldogabb beszélgetést folytassak Logannel, majd szó szerint beájultam az ágyamba.

Másnap reggel siettem a tanáromhoz, aki gúnyos mosollyal közölte velem, hogy éppen megvan a vizsga, majd a kezembe nyomott egy paksamétát, benne szabályzatokkal, leírásokkal és egy hatalmas órarenddel. Csak az, mire végigfutottam a tekintetemmel, beletelt öt percbe. Meglepve tapasztaltam ugyanis, hogy hetente más osztályon fogunk dolgozni. Ezután elvágtattam a szemklinikára, ahol már a csoporttársaim sorakoztak. Szerencsére nem késtem nagyon, gyorsan kerítettek nekem is egy köpenyt, majd hármasával beosztottak minket egy-egy orvos mellé, aki mellett az egész napunkat töltöttük. Többnyire jegyzeteltünk, bár előfordult, hogy nekünk kellett vizsgálni, amit aztán felülvizsgált a fontoskodó, szőke dokibácsi. Igazán rendesen viselkedett velünk, tanoncokkal, sőt, néha túl kedves is volt velem. A nap végére már elég zavaró volt, ahogy állandóan mosolygott, előzékenyen nyitogatta az ajtókat és kíváncsiskodott, mindezt úgy, hogy a másik két társam szinte levegőnek nézte. Mondjuk, én voltam az egyetlen nő a körben, de ez akkor sem indokolta a viselkedését.

Persze, nem csak az ő magatartása volt zavaró. Pierre továbbra sem tett le arról, hogy meghódítson magának. Kávét hozott, elvitt kocsival szerda reggel, amikor lekéstem a buszt ( fixen ő intézte el, hogy hamarabb induljon az a tragacs...) és délutánonként várt rám munka után. Természetesen mindig figyelmen kívül hagytam, a fotósok érdeklődését azonban felkeltette az önjelölt lovag lelkes zargatása. Nem egy, nem kettő, de tucatnyi internetes portál foglalkozott azzal, vajon ki lehet ő, és, hogy most szakítottunk-e Logannel, vagy sem. Elméletileg minden a legnagyobb rendben volt, gyakorlatilag azonban szinte semmi sem volt a helyén. Őt ugyanis újra összehozták Demivel, és hiába bizonygatta nekem, hogy pár nap alatt nem lehet valakibe belehabarodni, ha olyat szeret, mint én, nem voltam benne biztos, hogy őszinte volt velem. Beismerem, féltékeny voltam, nagyon féltékeny. Esténként álomba sírtam magam, reggelente fejfájással ébredtem, mindezt pedig a napi rutin monoton folyása sem tudta enyhíteni.

Péntekre már idegroncs voltam, szinte menekültem a kórházból, nehogy még egyszer látnom kelljen Dr. Anders-t. Mikor hazavágódtam, begubóztam a tévé elé egy hatalmas tál pattogatott kukoricával, és egy ültő helyemben megnéztem egy teljes évad Szívek szállodáját. Valahol a felénél csatlakoztak a lányok is, és hajnali háromkor, iszonyú álmosan, de viszonylag jókedvűen bebotorkáltunk a szobánkba. Mondanom sem kell, egyikünket se kellett altatni, a felkeléssel viszont voltak problémáink.
Iszonyú telefoncsörgés ébresztett, és hiába kutattam utána, nem találtam sehol. Aztán bevillant, hogy a nappaliban hagytam, így félig lehunyt szemmel csattogtam ki a szobából. Út közben legalább három tárgynak mentem neki, egyet pedig fel is borítottam, de a mobil erőszakos csipogása elsőbbséget élvezett. A kijelzőn Logan neve villogott, de mire felvettem volna, letette. Rossz érzés kerített hatalmába, és már épp hívtam volna, mikor üzenetem érkezett tőle.

vasárnap, január 13, 2013

Bocsánat!!!

Sziasztok!

Iszonyúan sajnálom, hogy olyan régen hoztam frisset, és nem mentegetni szeretném magam, de tegnap volt a szalagavatóm és pénteken a félévzárás, és egyik sem hagyott időt nekem az írásra. Ráadásul egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú részt írtam, amit valószínűleg ketté fogok szedni, mert így már embertelen mennyiség lett. :D
Szóval, nemsokára jön egy új rész, addig is türelmeteket kérem!

Sok puszi és bűnbánó arc:
Summersmile♥

szombat, január 05, 2013

Változás történt :)

Sziasztok!

Amint látszik, új design-t kapott a blog, a jobb modulsávban szavazhattok, hogy tetszik-e. :)
Aki még gyönyörködni szeretne a régiben, az megteheti :



Nem valószínű, hogy visszaállítom, szóval akinek mégsem tetszik, az nézegesse ezt. :D


Puszi,
Summersmile♥

szerda, január 02, 2013

Előzetes - 27. fejezet

Bocsánat, hogy olyan régen nem hoztam részt, de itt egy kis ízelítő az évadzáró előtti utolsó részből! Kommenteket szívesen olvasok, ne fogjátok vissza magatokat! :D

Puszi,
S




Persze, nem csak az ő magatartása volt zavaró. Pierre továbbra sem tett le arról, hogy meghódítson magának. Kávét hozott, elvitt kocsival szerda reggel, amikor lekéstem a buszt ( fixen ő intézte el, hogy hamarabb induljon az a tragacs...) és délutánonként várt rám munka után. Természetesen mindig figyelmen kívül hagytam, a fotósok érdeklődését azonban felkeltette az önjelölt lovag lelkes zargatása. Nem egy, nem kettő, de tucatnyi internetes portál foglalkozott azzal, vajon ki lehet ő, és, hogy most szakítottunk-e Logannel, vagy sem. Elméletileg minden a legnagyobb rendben volt, gyakorlatilag azonban szinte semmi sem volt a helyén.

Hát ezt én sem gondoltam volna!

Sziasztok!

Valaki felrakott gyakorikérdések.hu-ra :O
Meglepődtem. Tetszett. Sose gondoltam volna! :D
Bárki is vagy, kérlek fedd fel magad! :DDD

Ja, és a link, nehogy lemaradjatok! :D


Puszi, ölelés és nagy megdöbbenés:
Summersmile♥