17. fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de a suli mellett kb csak alvásra van időm.. Most viszont kárpótollak Titeket egy eseménydús résszel! :)
Summersmile

* Vásárlás és társalgás *

Észre se vettem a paparazzikat, akik bizony mindenhol ott voltak. Mikor kiszálltunk a bevásárlóközpontnál az autóból, szinte mozdulni sem tudtunk tőlük. Logan rutinosan kezelte a helyzetet, nekem viszont elég sokkoló volt. Néhányan egészen addig követtek minket, ameddig a biztonsági őrök ki nem dobták végül őket.

Válogattunk a sátrak között, nem mintha sokat értettem volna hozzá, így inkább csak bólogattam, amikor Logan magyarázott. Végül egy négyszemélyes sátrat, két vastagabb hálózsákot, és polifoam-matracokat vettünk. Mikor indultam volna ki a bevásárlóközpontból, megfogta Logan a kezem, és visszahúzott.

- Hova ilyen sietősen, kisasszony? - mosolygott rám azzal az olvasztó mosolyával.

- Nem tudom. - mondtam meglepődve - Mondjuk ki?

- Még közel sem végeztünk! Erre tessék! - terelt át egy női ruhaüzletbe.

Belépve pedig kissé kényelmetlenül éreztem magam, mert nem akármilyen üzlet volt, hanem a Victoria's Secret.

- Biztos, hogy jó helyre jöttünk? - kérdeztem, a fogaim között szűrve a szót, nehogy az eladó hölgy is meghallja.

- Igen, biztos. Azt szeretném, ha az én hercegnőm mindenből a legjobbat kapná. Márpedig, az angyalok ruháinál nincs jobb! - kacsintott rám. ( a VS modellek a kifutókon gyakran viselnek angyalszárnyat :) )

- Ebben nem kételkedem. De feltétlen szükség van erre? - mutattam neki egy fekete csipketangát, ami ízlésesen többet mutatott, mint amennyit takarnia kellett volna.

- Mondjuk arra pont nem, de ha tovább megyünk, ott egész szolid darabokat fogsz találni.

- Ez esetben, nem lehetne, hogy inkább most is te válassz helyettem? - nevettem kényszeredetten.

- Kizárt. Azt szeretném, hogy jól érezd magad benne, mert akkor vagy igazán gyönyörű.

- Hát te tudod. Már csak az a kérdés, hogy mikor számít majd az, hogy milyen bugyi van rajtam. - tűnődtem félhangosan.

- Vagy inkább az, hogy milyen nincs. - suttogta a fülembe, és éreztem a hátsó szándékait ebben a pár szóban.

Ránéztem, és dévajul elmosolyodtam, majd megfordultam.

- Ez esetben lehet, hogy mégis inkább a feketére szavazok. - mondtam könnyedén, és hallottam, ahogy felnevetett mögöttem.

- Bármit megveszek neked, ha aztán majd levehetem rólad! - fogadkozott.

- Elnézve az árakat, lehet, hogy nem kéne ilyen felelőtlen megjegyzéseket tenned. - pislogtam rá, amikor megláttam, hogy 10 dollár egy bugyi, egy melltartó pedig legjobb esetben is 30.

- Azt hiszem elfelejted, hogy sztár vagyok, ehhez megfelelően mért vagyonnal. - nézett rám, és láttam, hogy jól mulat rajtam.

- Ott a pont. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy híres vagy, csak azért, mert olyan normálisan tudok veled együtt lenni.

- Ennek nagyon örülök. De azért remélem vásárolni is fogunk, nem csak társalogni. - mosolygott rám.

- Amennyiben ragaszkodsz hozzá, igen.

- Ragaszkodom hozzád! - mondta, majd megcsókolt.

Egy órán keresztül próbáltam a legkülönbözőbb fazonú bugyikat, melltartókat, és Logan kifejezett kérésére egy harisnyakötős szettet is. Na az már tényleg sok volt nekem, de végül hagytam, hogy vegyen nekem jó pár szettnyi fehérneműt. Majd miután ezzel végeztünk, beültünk a Taco Bell-be és megebédeltünk. Persze sokan jöttek fotózkodni, de jórészt kislányok voltak, akik kedvesek és aranyosak voltak. A pultnál ült két velem egykorú lány, na ők nagyon csúnyán méregettek, ráadásul amikor kimentem a mosdóba, utánam jöttek.

- Heló Dóri, ugye nem zavarunk? - kérdezte a fekete hajú lány, nagyon ellenséges hangnemben.

- Nem tudom, attól függ, mit szeretnétek. - válaszoltam, és a lelki szemeim előtt már lepergett egy esetleges cica-harc képe.

- Csak annyit, hogy ne éld bele nagyon magad a Logannel való viszonyodba. - mondta a hirtelenszőke lány. - A magadfajta feltörekvők gyorsan kihullanak a mezőnyből.

- Tessék??! Ti meg vagytok húzatva? Mégis, miből veszitek, hogy feltörekvő vagyok? - teljesen ledöbbentem, és ijedten vettem észre, hogy egyre közelednek hozzám, miközben én a falhoz hátráltam.

- Mindenki az, aki a közelébe kerül a fiúknak, pedig egy ismeretlen senki. Ismétlem, senki. - fenyegetett a fekete.

- És mi, rusherek bizony nem tűrhetjük azokat, akik összetörik a fiúk szívét. Nem bizony! - már csak két lépésre volt tőlem a szőke, amikor kicsapódott az ajtó, és James esett be rajta.

- Hoppá, elnézést. Azt hiszem, ez nem a férfimosdó. Viszont úgy látom, épp időben érkeztem. Dóri, jól vagy? - jött oda hozzám.

- Igen, azt hiszem. Hát te? - kérdeztem, és nagyon megkönnyebbültem. A lányok tátott szájjal álltak, és majdnem elájultak, amikor James átkarolt és kivezetett onnan.

- Gondoltunk egyet a srácokkal, és átruccantunk New Yorkba. Logan üzente, hogy veled van, és akkor már nem hagyhattunk ki egy találkozót a mi kis rapperünk szíve csücskével! - mosolygott rám.

- Várj, James. - állítottam meg, mielőtt kiértünk volna a folyosóról, és a srácok megláttak volna minket. - Mondj meg nekem valamit, kérlek.

- Persze, bármit. - láttam rajta, hogy megleptem.

- Ez a... dolog.. Logan részéről, mennyire komoly? Mármint, én. - tettem hozzá, mikor láttam, hogy nem érti, mire gondolok.

- Hogy mennyire komoly? Csajszikám, én még nem láttam ennyire szerelmesnek sose, pedig ismerem már pár éve. Biztos lehetsz, hogyha VS bugyit vett neked, akkor nem csak azért kellesz neki, hogy aztán leszedje rólad! - nagyon komoly arccal mondta, de láttam, hogy jót mulat, ezért belebokszoltam a karjába.

- Hé, azért mindennek van határa! Különben is, csak azért engedtem meg neki, mert olyan lelkes volt. - mondtam, és elindultam az asztalunk felé.

- Persze, én is azt mondanám. - nevetett.

- Dóri! De jó újra látni! - örült meg nekem Kendall. - Mizujs van veled csajszi?

- Eltekintve egy gyomorrontástól, amit a saját gofrim okozott, teljesen jól. Szia Carlos! Látom most sem tudsz megszabadulni az instagram-tól. - nevettem a magát az étellel fotózó srácra.

- Hola Dorita! Sajnálom, de függő vagyok. - szabadkozott. - Mi van veletek?

- Velünk, mint Logannel? - kérdeztem, és beültem a nevezett személy ölébe, aki eztán belecsókolt a fülembe. - Aú, te!

- Bocsika. - nevetett hangosan, mire mindenki elnevette magát.

- Igen, rátok gondoltam. Biztosan jól vagytok, ha bugyit kaptál tőle! - kacagott, mire hozzávágtam a kulcsaimat. - Hohó, korábban kell ahhoz felkelned, hogy engem eltalálj! - nevetett, majd visszadobta.

- Muszáj mindenkinek ezzel jönnie? - kérdeztem tettetett dühvel. - Kendall, kérlek, szórakozz még te is ezen egy kicsit, jó?

- Igazából engem az jobban érdekel, hogy... - felemelte a papírzacskót és belenézett - miért vett melltartót is?

Erre hangos nevetésben törtük ki, és az se érdekelt minket, hogy az egész hely minket nézett.

Miután végeztünk, a srácok elmentek edzeni, Logan pedig tovább tessékelt a drága boltok felé. Mondanom sem kell, elég kényelmetlenül éreztem magam, pláne amikor már négy-öt zacskó volt a kezemben, tele ruhákkal, cipőkkel, táskákkal és egy sátorral. Már jóval elmúlt három óra, amikor a zacskókat bepakoltuk a kocsiba, de mielőtt beszállhattam volna, Logan megállított.

- Kicsim, várj egy kicsit. Szeretnék mondani valamit neked. - nézett rám komoly arccal.

- Persze, mondd csak. - fordultam oda hozzá, és bátorítólag elmosolyodtam.

- Szeretném a következő három-négy napot kizárólag veled tölteni, egy olyan helyen, ahol nem járnak sokan, és a paparazzik sem találnak meg minket. Beleegyezel? - kérdezte, és mintha félt volna a válaszomtól.

- Remélem nem is vártál mást, minthogy igent mondok! - majd átöleltem, és megcsókoltam.

- Annyira boldog vagyok Veled Dóri! Szeretlek!

- Én is szeretlek!