02. fejezet

* Logan nem hagy békén ! *

Még be se zártam a szobánk ajtaját - mert Réka és Dunya nem volt bent -, már éreztem, hogy egy nagy és erős test áll mögöttem. Reméltem, hogy nem Logan az, de nem volt ilyen szerencsém.

- Ejnye kislány, hova ilyen sietősen? - eresztett meg egy sármos mosolyt felém.

- Papírokat kell leadnom, és nem szeretném, ha nem jutna el még ma az irodára. - válaszoltam, és én is meglepődtem, mennyire kedves volt a hangom.

- Esetleg elkísérhetlek, úgy is ráérek. - ajánlotta fel, és nem tudtam eldönteni, mennyi hátsó szándékkal.

- Végül is, miért ne? - kérdeztem, és elmosolyodtam - Első találkozásra nem nyűgöztél le, hátha másodszorra jobb véleménnyel leszek rólad. - most már kicsit nyugodtabb voltam, mint reggel, és a dupla kávé is sokat segített, sok cukorral, és habbal, persze.

- Touché. Te mindig ilyen szúrós vagy?

- Nem, csak ha 15 órát utazok, aztán meg nem tudom magam kialudni.

- Nem, nem balra. Jobbra. - terelt át, remélem jó irányba.

- Aha, köszi. Kösz, hogy elkísértél, de nem muszáj megvárnod. - magyarán szólva, udvariasan küldtem el.

- Mint már mondtam, ráérek. Utána egy kávé? - túl kedves, valami nem stimmel itt nekem.

- Kösz, de már bennem van egy dupla.

- Akkor süti. Nem hagylak békén úgyse.

- Fánk.

- Itt leszek! - kacsintott, én pedig bementem az irodába.

Kábé fél perc lett volna leadni a papírokat, de pont nem volt senki az irodában, ezért kerestem egy cetlit meg egy tollat, és már majdnem leírtam, hogy mire van a boríték, de pont jött egy titkárnő, és elvette tőlem. Furcsa volt, mert nagyon fiatalnak tűnt, de hát, ez Amerika, mit tudhatom én. Mikor kimentem, Logan még mindig ott várt, és félvállról válaszolgatott egy szőke cicababának, akinek a szeme kocsányon lógott. Amikor meglátott, sértődötten pufogott, és elvonult.

- Mehetünk fánkozni, hölgyem? - kérdezte.

- Mehetünk. - mondtam, és még én is csodálkoztam magamon.