03. fejezet

* Randi a tudtomon kívül *

Kivezetett az épületből, és egy főút felé vette az irányt. Azon tűnődtem, vajon mi lehet bennem olyan érdekes, hogy első találkozásra, vagy másodikra, mindegy is, már kávézni akar. Mialatt sétáltunk, volt időm jobban megnézni: sötétbarna haj, barna szem, nálam talán egy picivel magasabb, és eszméletlen jó a stílusa. Ez persze nem olyan nagy szó, itt mindenkinek van pénze rá, hogy ne topisan öltözködjön. A szája persze be nem állt, nekem meg jó volt a hangulatom, és válaszolgattam:

- Szóval külföldi vagy? Melyik országból jöttél?

- Kelet-Európa, Magyarország. Nem sokan ismerik itt, pedig szép hely.

- Ha ilyen szép lányok vannak ott, akkor egyetem után odaköltözöm! - mondta nagyon komoly arccal.

- Felesleges, semmit sem értenél a nyelvünkből, és itt is találsz szép lányokat. - mosolyogtam rá.

- Téged, igen.

- Ne hozz zavarba. - kértem, mert ez már olyan volt, mintha álmodnék.

- Nem ígérhetek olyat, amit nem akarok betartani. - kacsintott.

- Jó, akkor beszéljünk rólad. Milyen szakos vagy? - váltottam témát.

- Jogot hallgatok, negyedéves leszek szeptembertől. Te?

- Orvosin vagyok, szintén negyedéves leszek. De akkor mit kerestél nálunk, a jogi kar messzebb van! - tettem fel a jogos kérdést.

- A húgomat, Presleyt szerettem volna látni, de pont nem ért rá, úgyhogy gondoltam egyet, és körülnéztem. Így találtalak meg, a térképet böngészve, mintha kívülről akarnád megtanulni.

- Hé, ne gúnyolódj! - löktem oldalba - Itt minden teljesen másmilyen, mint otthon, muszáj lesz megjegyeznem a nagyját, nehogy elvesszek.

- Ha megtartottad volna a számom, akkor bármikor hívhatnál, ha netán elvesznél. - mosolygott. - Itt vagyunk, hölgyeké az elsőbbség! - nyitotta ki egy kávézó ajtaját.

Hangulatos helynek tűnt, olyannak, mint a filmekben szokott lenni: hosszú bárpult, beülős sarkok, fém és pasztellszínek mindenhol. Megvártam, amíg bejött ő is, aztán a pulthoz indultam. Szerencsére nem voltak sokan, és jött a pincérlány is, Logan pedig két csokis fánkot rendelt. Azt mondta, hogy semmi esetre sem fizethetem ki a fánkom, mert akkor ő rosszul érezné magát. Vicces arcot vághattam, mert elnevette magát.

 Épp ekkor nyílt ki a kávézó ajtaja, és három srác lépett be. Egyenesen Loganhez mentek, és elkezdtek beszélgetni.

- Csá Loggie, mikor óhajtod betolni magad a stúdióba, hogy felvegyük a szólódat? Amúgy szia szép kislány, Kendall vagyok. - nyújtotta felém a kezét - Hol találtad meg a csavargót?

- Dóri vagyok, és az egyetemen.

- Hogy hol??! Én James vagyok egyébként. - rázott velem kezet a második fiú.

- Pedig ott, új vagyok itt, és beállt elém és az infós tábla közé.

- Ez igazán rá vall. Carlos vagyok. - mosolygott rám a harmadik srác - Focizni nem hívott még el?

- De, igen - nevettem fel -, csakhogy én és a labdajátékok kerüljük egymást, ha lehet.

- Igen nagy kár. - nevetett fel Logan - Srácok, nyugi, amint visszamegyek LA-be, leadom a részeimet. Most, ha megbocsátotok... - intett a kezével az ajtó felé.

- Jó, jó, megyünk már. Aztán vigyázz magadra, Dee! - kacsintott rám Kendall.

- Kösz, igyekezni fogok. - mosolyodtam el.

Pacsiztak a srácok, kaptam én is egyet Jamestől, aztán gyorsan eltűntek, én pedig odafordultam Loganhez:

- Szóval milyen szólóról volt szó? - mosolyogtam rá nagyon kíváncsian.