08. fejezet

* Randi bonyodalmakkal*

Hátrafordultunk, és nagyon meglepődtem, mert az én szobám ablaka volt, biztos elfelejtettem behúzni a függönyöket, mielőtt eljöttem. Réka kereste a füzetét, még délután kértem el tőle, és biztos most jutott eszébe, hogy nálam van. Szerencsétlen időzítés, az egyszer biztos... Szerencsére leoltotta a lámpát, mikor kiment, de a buborék, ami körülöttünk lengett, már kipukkadt. Én legalább is úgy éreztem, de Logan biztosan nem, mert gyengéden megfogta az államat, és magához húzott.

- Még sose láttam egy lányt sem, aki így tudott volna enni. - mondta mosolyogva.

- Hmm, és ezt bóknak szántad? - kérdeztem, mert elég valószerűtlen volt ez az egész helyzet.

- Teljes egészében. - mondta, és megcsókolt újra. Gyengéden, de nagyon hosszan, a végére már alig kaptam levegőt. De akkor sem engedett messzire, és már újból húzott volna magához, de megzavartak minket. Cindy volt az.

- Nocsak, kit látnak szemeim! A kávéban fürdő kisasszony! Hogy érzed magad, mint egy 70 éves? Vagy hatott a kávé, és csak 60? - utálat sütött minden szavából, és volt egy olyan érzésem, hogy Logan az oka mindennek.

- Nem, igazság szerint újra 18 vagyok, amikor éretlen csitrik azzal szórakoztak, hogy engem csesztettek, mert a saját életük túl unalmas volt ahhoz, hogy azzal foglalkozzanak. - vágtam vissza neki. Logan elképedt, de sajnos Cindy nem az a típus, akit könnyű lerázni, és volt egy olyan érzésem, hogy a szájkarate csak folytatódni fog.

- Igen?! Hát megsúgom, hogy sokkal izgalmasabb életem van, mint neked, úgyhogy ezt jól benézted! - már szinte kiabált, és a rapszámokból jól ismert, beszólós mozdulatot produkálta.

- Ez esetben, igazán nem értem, hogy mit ártottam neked, hogy már az első naptól kezdve így utálsz. - mondtam csendesen. Ekkor azonban Logan szólalt meg:

- Azt hiszem, erre én fogok neked válaszolni Dóri. Cindy már évek óta rajong értem, és nem hajlandó megérteni, hogy nem az olyan lányok jönnek be nekem, mint amilyen ő.

Most rajtam volt a sor, hogy ledöbbenjek. Persze Cindy hamarabb jutott szóhoz, mint én.

- Miért, én milyen lány vagyok?

- Arrogáns, nagyképű, és még egoista is. Azt hiszed, hogy te vagy az egyetlen lány ezen a földön? Hogy csak te keltheted fel az érdeklődésem? Hát Cindy, nagyon tévedsz. És most menj el, mert nagyon nem vagyunk rád kíváncsiak.

- De.. Én.. Ez a csaj....

- Mondtam, menj el! - Logan hangja nyugodt volt, de nagyon erőteljes.

Cindy nem tehetett mást, elment, de biztos voltam benne, hogy nem hagyja annyiban. A pillantása ezt ígérte.

- Nos, hol is hagytuk abba? - mosolygott rám Logan.

- Elfelejtettem. - kacsintottam rá, és közelebb hajoltam.

Olyan nyugodtan csókolt meg, mintha már ezer éve ezt csinálnánk. Az ajkaink már szinte ismerték egymást, a fogunk se koccant össze, és amikor aprót harapott, felkuncogtam. Kérdőn nézett rám, ezért adtam egy puszit a szájára, és ezt mondtam:

- Szeretem a harapásod. - és nevettem egyet.

- Én pedig szeretem, ha nevetsz. - nevetett velem együtt. - És szeretném még sokáig látni, ahogy nevetsz. Szeretnélek még sokáig megnevettetni. - bár a szája mosolygott, a szeme komoly volt és határozott.

- Én is szeretném. - suttogtam neki válaszul.

Újra megcsókolt, de úgy, mintha sose akarna már elengedni.