15. fejezet

* Sms-chat és reggeli borzongás *

Nagyon aranyos üzenet volt tőle, kár, hogy a közérzetem nem passzolt a hangulatomhoz. Gyorsan válaszoltam is neki:

"Eltekintve egy alantas gyomorrontástól, boldog vagyok, hogy Veled lehettem. A mihamarabbi viszontlátásig forrón csókol: Dóri ♥"

A hangulata az sms-nek kissé teátrálisra sikerült, na de én sem voltam valami klasszikus helyzetben, így azt hiszem, ez megbocsátható volt nekem. Hamar jött a válaszüzenet:

"Sajnálattal olvastam, hogy gyengélkedik kegyed. Van valami esély arra, hogy péntekre a legjobb formájában legyen? Öleli, csókolja : Loggie-Bear ♥"

Elnevettem magam a becenév hallatán, és máris kezdtem magam sokkal jobban érezni.

"Habár már hivatalos vagyok egy partiba, azt hiszem, nélkülözni tudják majd becses személyem. Az ön társasága minden elé helyeződik. Öleli, stb.: D♥"

Nem tudtam milyen becenevet kitalálni, ami angol kiejtéssel is jól hangzik, ezért úgy döntöttem, hogy meghagyom neki a lehetőséget, hogy beceneveket gyártson - már ha akar, persze. Egyértelmű, hogy nem hagyta annyiban az aláírásomat.

"Kedves Dorree, amennyiben késznek érzi majd magát, hogy egy egész estét velünk töltsön, kérem jelezze. Mellesleg, egy betűvel képes aláírni? Legyen. L♥"

A többes szám nem hagyott nyugodni, pedig már majdnem leragadtak a szemeim a fáradtságtól.

"Kérem, magyarázza a többes számot. Most elvonulok, és széppé, valamint egészségessé alszom magam. Bárcsak ne lenne oly távol! Csókolja messziről: Dorree ♥"

Ez a magázódás nagyon szexi! El is határoztam, hogy amikor lehet, majd hanyagolom a tegezést. Azonban, amint, hogy ezt végiggondoltam, el is nyomott az álom, reggel pedig már Réka keltett fel.

- Ébresztő! El kéne menned dokihoz, bár, ahogy érzem, a lázad már elmúlt. Dunya még horkol, és tuti nem emlékszik semmire éjjelről. - keltegetett, de nekem nem akaródzott felébredni. - Mellesleg, villog a telefonod, csak nem sms-ed jött? - kérdezte gonoszkásan, mire kipattantak a szemeim.

- Micsoda? Reggel van már? Atyaég. - majdnem levertem az éjjeliszekrényemről a telefonom, miközben kotorásztam utána. Szerencsére még a levegőben megfogtam - tutira jedi vagyok! Logan sms-e várt, még éjjel írta:

"A távolság áthidalható. A többes szám a csapatot jelenti, mivel ünneplünk majd. Dress code: Texas. Csókolja: Loggie-Bear♥"

- Na jó, magadra hagylak, szerelmes kislány. Öltözz fel, és irány a doki, mert nem kéne rosszabbul lenned. - mondta Réka, majd kiment a szobámból.

Az üzenet aranyos volt, de sok kérdést vetett föl. Mit értett az alatt, hogy a távolság áthidalható? És mit ünneplünk? Nagy nehezen rávettem magam, hogy felkeljek. Kimentem a fürdőbe, és amikor belenéztem a tükörbe, majdnem hanyatt estem, olyan szörnyen néztem ki. Ezért inkább gyorsan letusoltam, hajat mostam, és felöltöztem. Még vizes hajjal mászkáltam a lakásban, valami könnyű kaja után kutatva, amikor becsapódott a szobám ajtaja. Furcsállottam, mert nem volt huzat, Réka már elment, és Dunya is épp akkor kászálódott ki a kádból. Elfelejtkezve a kajáról, valami fura érzéssel közeledtem a szobám felé. Kinyitottam az ajtót, de nem láttam senkit és semmit, ezért bementem.

Az ajtó becsukódott mögöttem, és holtra sápadtan fordultam hátra...