13. fejezet

* Süti-délután *

Mivel aznap már nem volt több órám, ezért úgy döntöttem, hogy sütök valamit a lányoknak, na meg persze Logannek. Reméltem, hogy nem kell elmennie, főleg nem L.A.-be, de szerencsére a hírességek élete nem a normális napirendet követi. A gépe éjfélkor indult vissza, így hát volt ideje velem lenni még pár órát. Mivel nem volt minden itthon, ezért elmentünk a szupermarketbe, persze út közben fotósok hada kísért minket. Logannel ez nem volt olyan vészes, mint egyedül, és a vásárlás is élmény volt. Persze mindenki minket bámult, és egy csomóan oda is jöttek, fotózkodtak meg autogramot kértek. A legmeglepőbb az volt, hogy egy lány megkért minket, hogy csókolózzunk, és ő lefotózhassa. Én nem akartam volna elvállalni, de ez nem is rólam szólt, hanem Loganről, szóval belementem. Végül csak eljutottunk a kajákhoz, és be is tudtunk vásárolni, de Logan fizetett. Azt mondta, hogy ez a legkevesebb, amit megtehet értem. Olyan cuki volt, hogy hagytam, mert ő is boldog volt, és ettől én is. Szerencsére rövid idő alatt megvoltunk mindennel, és siettünk haza, mert Dunyának még volt este egy órája, és addigra már kész akartam lenni. Ezt a receptet még anno anyával csináltuk meg otthon, és annyira egyszerű és finom, hogy muszáj volt most is elkészítenem.

Gofri recept:

Először szétválasztottam hat tojást, a sárgájukat összekevertem egy zacskó vaníliás cukorral, 15 deka sima cukorral és 20 deka margarinnal együtt felvertem. Hozzáadtam fél kiló lisztet és egy késhegynyi sütőport, és ezt is jól összekevertem. Végül beledolgoztam fél liter tejet, és mikor ezt simára kevertem, hozzáadtam a hat tojás felvert habját.

A sütőt megolvasztott vajjal kentem meg, nehogy leragadjon a tészta.

Jó sok tészta lett belőle, és jó sokáig csináltam a gofrikat, de megérte, mert csak úgy falták be őket. Réka elővette a házi szilva- és baracklekvárokat, Dunya hozott tejszínhabot, és szinte mennyei lakomát csaptunk. Úgy eltelt az idő, hogy Dunya majdnem elkésett szervezettanról, és Logannek is mennie kellett. Rengeteg képet csináltunk, de csomó nem lett publikus. Azért itt egy képem a gofrikról: (mert ezt tényleg megsütöttük (: )

Abban egyeztünk meg Logannel, hogy telefonálunk, esetleg skype-on beszélünk majd. Nehéz volt elbúcsúzni, legalább tíz percig eltartott, mire eljutottunk a kanapéról az ajtóig. Persze az ajtó másik oldalán fotósok vártak minket - de ez engem már sehol sem érdekelt. Az a nap volt életem egyik fénypontja, és ha másért nem is, ezért biztosan megérte eljönni idáig. :)