* Amerikai valóság *
Kiléptem a kávézóból, és sietősen elindultam az egyetem felé. Közben végig a csókon pörgött az agyam, ami nem is csoda, valljuk be. Nagyjából tíz perc volt eljutni a kapuig, másik tíz a szobánkig. Majdnem minden szembejövő mosolygott rám, néhányan pacsiztak volna, de nagyon nem értettem az egészet, hát inkább lehajtottam a fejem, és siettem a szobánkhoz. Már délután volt, és nagyon örültem, hogy a szobánkban ott volt Réka és Dunya is. Kibeszéltük a napunkat, Dunya a barátjával volt, Réka talált egy parkot, ahol rajzolgatott - mellesleg gyönyörűen rajzol, szerintem minimum könyveket kellene illusztrálnia. Amikor elmondtam, hogy én randiztam, Réka meg sem lepődött, sőt, annyit mondott, hogy sokáig tartott találni valakit. Nyelvet nyújtottam, hiszen már évmilliók óta ismerjük egymást, így nem csoda, ha ezzel ugrat. Dunya azonnal odaült mellém, és minden részletet kikérdezett. Mikor elmondtam a haverjait Logannek, nagyon mosolygott, de csak annyit mondott, hogy szerinte is Hollywoodban lenne a helye, nem pedig New York közelében. Még nem volt nagyon késő, ezért megkértem Dunyát, hogy keressünk függönyt a szobánkra, mert zavart, hogy olyan nagy az ablak, és bárki beláthat. Ez pedig igen csak kellemetlen, főleg reggel és este. Dunya készségesen beleegyezett, és elmentünk a közeli szupermarketbe. Hát, nem is tudom, az első dolog, ami az eszembe jutott, az az volt, hogy ÓRIÁSI. És rengeteg ember nyüzsgött benne, csomó kövér, hájas, még hájasabb és lusta amerikai. Zabálták a hamurgert, kóláztak, és mindezt olyan természetességgel, hogy undorodtam tőle. Bár nem vagyok egy modell alkat, és a kövértől is messze vagyok, még én is idegbajt kaptam ezektől az emberektől. Ráadásul ez csak az egyik fele volt a tömegnek. A másik ennek szöges ellentéte, a szupervékony, szuperszexi, szupertökéletes amerikai, akinek a bőre alatt zsír helyett pénz van, és arcizma se rendül. Nem is tudna, annyi benne a botox, és a szilikon cicik és popsik tökéletesen mutatnak a divattervezők által kreált ruhakölteményekben, hogy a plasztikázott egyen-orr, -fül, -száj kombót már figyelembe se vegyük. Láttam, hogy Dunya is elborzadt ezektől az "emberektől", hát gyorsan megkerestük a függönyöket, és vettem is egy szép csipkefüggönyt. Otthon - milyen furcsa ezt mondani.. - megkerestem az órarendem a könyvkupac alatt, és összeszedtem a könyveimet. Füzeteket nem vettem, hanem sima A/4-es lapokra fogok jegyzetelni, és majd lefűzöm őket. Sokkal egyszerűbben átlátható és csoportosítható témánként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése